1969-ben jártam először Pompeiben. Bár akkor is rengeteg turista járt ott, mégis tudtam érzékelni a halott város köveiből áradó csendet. Különösen magával ragadott az amfiteátrumé, amelyet két évvel később egy, a hangerejéről is elhíresült rock-zenekar töltött be. Az Echoes több szempontból is életem egyik zenei mérföldkövévé vált, és amikor néhány éve Életem Párjával, akivel ez a mű szerelmünk ébredését is jelentette, ismét beléptem e körbe, úgy szólalt meg bennem, mintha örök idők óta hozzátartozna.

Negyvenöt évvel ezelőtt készült el a rock-történet egyik legjelentősebb filmje, a Pink Floyd Live at Pompeii Adrian Maben skót rendező irányításával. Az évfordulóra könyv jelent meg Olaszországban, egy, magát The Lunatics-nak nevező író kollektívától. A könyv megszületésében Maben is közreműködött, ő írta az előszót.

A rendezővel ebből az alkalomból a La Repubblica készített interjút.

-Hogyan dolgoztak együtt a könyv alkotóival?

-Egyikükkel, Stefano Girolamival tartottam a kapcsolatot, egy évig leveleztünk, és azonnal kiderült, hogy jobban ismeri a filmet, mint én. Előszedett egy sor érdekes anyagot, amit én már el is felejtettem. Az alapötlet az volt, hogy bemutassuk: hogyan született meg a film és hogyan öregedett – remélem, szépen – a 45 év alatt.

-Fontos, hogy hatása legyen az új generációkra és ha lehetséges, a mai művészekre, a rock-ra. A Beastie Boys még egy videó-paródiát is készített belőle, amelyet egy kráterben forgattak Új-Zélandon sok füsttel és az erősítőkre ráírták: Pink Floyd, London.  A videót elnevezték Gratitude-nek, és azoknak az emlékének ajánlották, akik a Vezúv 79-es kitörésében haltak meg. Van egy másik tisztelgő videó is, amelyet a Radiohead készített, ők közismerten nagy rajongói a filmnek.

-Ön közönség nélkül forgatta le a filmet, amelynek „Anti-Woodstocknak” kellett lennie. Azt mondta, hogy a csend fontosabb, mint az elszabadult rajongók ezreinek üvöltése. Ma is így gondolja?

-Az idők változnak és minden generáció új gondolatokat, témákat hoz magával. David Gilmour koncertje tavaly júliusban az amfiteátrumban egészen más volt, mint a mi 1971-esünk. Nagy show sok fénnyel és tűzijátékkal, kb. 3 ezer néző előtt. A koncert előtt azonban Gilmour megnézte az egykori előadás fotóit, és csodálatos volt látni az arcát, ahogyan elmerengett a régi felvételeken.

-Gondolja, hogy az olyan különleges helyek, mint Pompei vagy a veronai Arena alkalmasak rock-koncertekhez?

-Az ókorban ezeken a helyszíneken mindenféle előadásokat tartottak, egészen a gladiátorviadalokig, vadállatokkal, a nézők közvetlen közelről láthatták az erőszakot. Amikor a Pink Floyd elkezdett zenéli az amfiteátrumban, Peter Watts, a banda hangmérnöke azt mondta, hogy a hang egészen rendkívüli volt, visszaverődött a kőfalak között és olyan visszhang-effektusokat keltett, amelyeket ma sem lehet stúdióban produkálni. Az ókori mérnökök, akik oválisra tervezték, nyilván nagyon figyeltek az akusztikai szempontokra.

-A filmnek sok leforgatott anyaga elveszett.

-A forgatás teljes történetét bemutatjuk egy vándorkiállításon az idén év végén. Várjanak és választ kapnak erre is.

-Gondolja, hogy ez a film teremtette meg a Pink Floyd mítoszát még a The Dark Side of The Moon sikere előtt?

-Nem. A banda nagyon népszerű volt Angliában és külföldön is már a 60-as évek végén. De azt gondolom, hogy a pompei üres amfiteátrum kombinálása a Floyd zenéjével nagy ötlet volt. Ne felejtsük el, hogy ez a film Woodstock szelleme – a hisztéria, a virághatalom, a hippiség – ellenében készült. A zene és Pompei különleges atmoszférája kölcsönösen erősítették egymást. Olvastam később a filmről egy kommentárt, mely szerint a Pink Floyd „a halottak lelkéért zenélt.”

-Emlékszik-e összetűzésekre a négy zenész között ebben az időszakban?

-Nem voltak nézeteltérések a bandában sem Pompeiben, sem két hónappal később Párizsban, ahol a film többi részét forgattuk stúdióban. A Chit Chat With Oysters című jelenetben nyíltan beszéltünk erről. Megkérdeztem tőlük, hogyan kerülik el a veszekedéseket. Roger Waters azt felelte, hogy „mert van humorérzékünk.” Mára elfelejtettük, hogy a négy zenész nemcsak intelligens, hanem szellemes is volt, ráadásul áradt belőlük a visszafogott brit elegancia.

-Igaz, hogy ugyanazokat a kamerákat használták, mint Fellini és Sergio Leone?

-Két Mitchellt és egy 35 mm-es Arriflex-et használtunk, a Cinecittából kölcsönöztük őket. Azt mondták, hogy hagyomány egy rájuk erősített fémplakettre rávésni az előzőleg velük forgatott film címét. Az egyik francia operatőr mondta nekem, hogy látta az egyik kamerán a Nyolc és fél, egy másikon pedig az Egy maréknyi dollárért címét.

-Van olyan rock-együttes, amellyel ma szívesen dolgozna?

-Ha választhatnék, csakis a Radiohead lenne.

-Még az idén elkészül a Live In Pompeii rendezői változata.

-Kicsit olyan vagyok, mint Pierre Bonnard, 19. századi francia festő, akinek az volt a szokása, hogy a már kiállított képeit is javítgatta, újrafestette….

A Pink Floyd egész pályafutását végigkíséri a film. Már 1969-ben ők írták Barbet Schröder More című filmjének teljes zenéjét, több híres darabbal járultak hozzá Michelangelo Antonioni Zabriskie Pointjához (övék a nyitány és robbanás-vízió jelenete), majd 1972-ben ismét Schröderrel dolgoztak a La Vallée-ban. (Ebből lett az Obscured by The Clouds című albumuk). Stanley Kubrick-kal kétszer is terveztek közös munkát, előbb a 2001: Űrodüsszeiában, majd a Mechanikus narancsban, de mindkét terv meghiúsult. A 70-es években számos erotikus és horrorfilmben használták fel zenéjüket – többnyire engedély nélkül – mígnem 1982-ben Alan Parker rendezésében megszületett a Pink Floyd, The Wall című rock-operafilm. Ebben azonban személyesen nem jelentek meg. Igazi koncertfilmjük csak 1988-ban készült The Delicate Sound of Thunder címmel, már Roger Waters nélkül. A 70-es, 80-as években a magyar tv különböző hírműsoraiban, riportjaiban is felcsendültek Pink Floyd-dallamok – hála a „Vasfüggönynek” a magyar állam megúszta a jogdíjakat….

 Az itt látható összeállításból csak a zene, a Saucerful of Secrets van benne eredetileg a filmben. A zenekar ugyanis letiltotta a film részleteit a YouTube-ról...