Földön kívüliek az intergalaktikus kávézóban, A plutónium-város bukása…A címek alapján az 50-es évek sci-fi filmjeinek lehetne gondolni, holott képek, portrék, Vietnamból küldött levelezőlapok, a hidegháborúból származó emlékek, amelyeket megőrzött a 80 éves Bernard Aptekar, akinek festészetében tükröződik a háború traumája, a bevándorolt életérzése, a konzumizmus, a hadiipari korrupció – írja a La Repubblica.
„Festészetem sokat köszönhet Apámnak, aki mozis volt – mesélte a festő – volt egy saját vállalkozása, a Fox mozi, ő volt az egyik első New York-ban. Mindent le tudott vetíteni, és sikerült egy fészeknyi állandó nézőt összegyűjtenie. Termében a kor legjelentősebb filmjeit lehetett megnézni, de a legbotrányosabbakat, a betiltottakat, a fekete listára tetteket is. A producerek, a forgalmazók tisztelték, őtőlük kapta ezeket a filmeket. Akkoriban sok baloldali szimpatizáns kapott munkát Hollywoodban. Majd jött a maccarthyzmus. Azokat a filmeket gyűjtöm, amelyek abból a korból származnak.”
Gyűjteményében őrzi például Charlie Chaplin első némafilmjeit, mindent, amit az FBI az antikommunista hajsza idején elkobzott, és az apja megmentett. Néhányat közülük a Museum of Modern Artnak ajándékozott. Aptekar apja iránti tiszteletből megalapított barátjával, Herbert Apthekerrel marxista történésszel, akit a hidegháború legillusztrisabb kommunista értelmiségijének tartottak, egy kis filmklubot, ahol a ritkaságokat nézhették meg a filmbarátok, majd együtt maradhattak némi politikai vitára. Ezzel felidézték azokat az összejöveteleket, amelyeket Alexander Aptekar rendezett annak idején a tiltólistára tett írók és filmesek, köztük Alvah Bessie, Dalton Trumbo és Edward Dmytryk, valamint a maccartysta hisztériával szembenálló hollywoodi művészek, mindenekelőtt Humphrey Bogart és Katherine Hepburn részvételével. Az apa mellesleg az amerikai kommunista párt pénztárosa volt, és hozzá érkeztek a segélyek a kitiltott művészek számára.
„Brooklynban nőttem fel, hívő kommunista családban. A MacCarthy érában visszavették Fulbright-ösztöndíjamat, mert a szüleim nem voltak hajlandók együttműködni. A 60-as évek gyermeke vagyok, a vietnami háború elleni tiltakozásoké. Irak, a televízió, Obama, Hollywood mindig jelen vannak a festményeimen, a kollázsaimon. Olyan kaliberű kommunista mozisok, mint apám volt, biztosan nagyra értékelnék Obamát, aki egyénileg is támogatta a művészeteket és újra felélesztette bennünk a szolidaritás érzését” – emlékezett Bernard Aptekar.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
