Hatvan évnyi űrhódítás után az emberiségnek sikerült szemétdombbá változtatni a világűrt. Ma több mint 700 ezer, egy centiméternél nagyobb fém- és műanyag-darab kering felettünk. Többségük műholdak, rakétafokozatok, kapszulák darabjai, amelyek balesetek vagy normális működés közben váltak le.
Ezek a hulladékok, amelyeknek sebessége eléri a 28.000 km/órát, veszélyt jelentenek az űrhajózásra, az asztronauták életére és a műholdakra.
Az Európai Űrügynökség (ESA) áprilisi darmstadti konferenciáján, amelyen 350 szakember vett részt a világ minden részéből, megállapították, hogy ez olyan globális probléma, amelyre sürgősen megoldást kell találni. A technikai és egyéb nehézségek miatt egyetlen nagyobb lépésről sem született döntés, egyelőre az a fontos, hogy a jelenlegi helyzet ne romoljon tovább. Az űrszennyezés elleni nemzetközi koordinációs bizottsága, az IADC már éve óta megfogalmazott ajánlásokat ebben a témában. „Egyetlen olyan programot sem lenne szabad elfogadni, amely nem biztosítja, hogy az adott űreszköz a lehető legalacsonyabb fokon veszélyezteti az űrkörnyezetet és az űrközlekedést” – fogalmazott a bizottság.
A korlátozás érdemes módon enyhébb a nagy méretű hulladékok, mint a kicsik esetében. Ami a rakétákat illeti, a Blue Origin vagy a SpaceX hulladék-visszaszerzése jó irányba halad. De a műholdak például nem élnék túl a visszatérést a Földre. Minden évben sokat küldenek fel belőlük, éppen ezért meg kellene semmisíteni őket, amikor már nincs rájuk szükség.
A műholdak nagy része rendelkezik üzemanyag-tartalékkal, amelyet akkor használnak fel, amikor működésük végetér. Ez az üzemanyag lehetővé teszi, hogy pályájukról eltérítsék és úgy semmisítsék meg őket, hogy elirányítják őket a földi atmoszférába. A levegő, amit belélegzünk, szintén olyan, mint egy égetőkemence. A levegő molekulái és a műhold surlódása következtében olyan hőmérséklet keletketik, amelyben gyakorlatilag elég. Jó és hatékony megoldás, annál is inkább, mivel az új szabályok arra késztetik a konstruktőröket: ügyeljenek arra, hogy a műhold szétesése során lehulló darabok minél kisebbek legyenek és ne maradjon esélyük arra, hogy a Földre jussanak.
Ezt a módszert alkalmaznák a Nemzetközi Űrállomást (ISS) ellátó kapszulák esetében is. Az Orbital ATK-t a tervek szerint júliusban engedik el az űrállomás több tonna hulladékával. Az egész várhatóan egy nagy tűzijátékban semmisül meg.
Abban az esetben, ha mégis fennáll a kockázat, hogy épen marad némely hulladék, az operátorok megpróbálják ezeket Földünk olyan zónájába irányítani, amelyet „az űrhajók temetőjének” neveznek. Ez a Csendes-óceán déli részében van, kb 4 ezer km-re Új-Zéland partjaitól. A szovjet Mir állomás nagy része például ide került. Néhány év múlva idejuthat a jelenlegi ISS is. Becslések szerint jelenleg mintegy 200 űralkalmatosság pihen ebben a „temetőben”.
Nem lehet azonban minden műholdat átirányítani az atmoszférába, különösen akkor, ha nagy magasságban helyezkednek el. Azokról a műholdakról van szó, amelyek a Földhöz viszonyítva mindig ugyanabban a pozícióban maradnak. Ezek biztosítják a tv- és telefonszolgáltatásokat. Minthogy 36 ezer km magasságban vannak, az atmoszférába irányításhoz nagyon sok üzemanyagra lenne szükség és ezáltal túl nehezek lennének. A megoldás ebben az esetben egy olyan pályára való irányításuk, amely távol van a többiek által használt útvonaltól, legalább 200 km-re. E „temető röppályához” minimális üzemanyag lenne szükséges. Ide kerül például a Meteosat 7, amely 20 évi szolgálat után fejezi be űrpályafutását.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
steery 2017.06.04. 12:06:34
A leghatékonyabb módszer az űrszemét eltakarítására az lenne, ha tudnánk építeni olyan erőtérpajzs generátorokat, amikkel hatalmas korong vagy gömbszelet alakú anyagtaszító pajzsokat lehetne fejleszteni több száz méteres vagy kilométeres átmérőben. Ezeket műholdakra pakolva neki lehetne menni velük az űrszemétnek és befelé vagy kifelé lökni, hogy mandinerből beleszálljanak az atmoszférába vagy elhagyják a Föld körzetét. Fogadni mernék, hogy a katonai fejlesztők már régóta dolgoznak ilyen fejlesztéseken.
Érdekes alternatíva lehetne az antianyag ágyú alkalmazása. Műholdra kell pakolni egy antianyag gyártó berendezést, ami az antirészecskéket a keltésük után nagy sebességgel kilövi kú alakú sugárban a közelben elhaladó űrszemétre. Ütközéskor pármegsemmisülés az eredmény egy jó nagy villanás kíséretében és volt szemét, nincs szemét.
Sprickoló Tömegek 2017.06.04. 21:37:55
Nyilvánvaló, hogy az Erő, a Vril, vagy másegyéb telekinetikus pszionika jelenti a megoldást. Egely professzor már nyert is ezirányú közbeszerzési eljárást valamelyik önkormányzatnál...
Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2017.06.04. 23:21:23
Jaj! :-(( Nem a súrlódás, hanem a légkörbe érkező tárgy maga előtt összenyomja a levegőt és az az adiabatikus összenyomás miatt felhevül.