Pontosan olyan, mint amilyennek a sci-fi filmekben elképzelték. A kozmosz hangja füttyökből, suttogásokból, „kórusokból” áll, egy szuggesztív szimfónia-féleség, amelyet a plazma által életre keltett elektromágneses hullámok mozgása hoz létre.
A hangot a NASA vette fel, bizonyítva ezzel, hogy az űrben nem az abszolút csend uralkodik, hanem az elektronok valóságos koncertje szól.
A NASA a Van Allen Probes misszió keretében két szondával figyeli a földi mágneses teret, hogy javítsa a geomágneses viharokra vonatkozó előrejelzéseit.
A szondák lehetővé tették a plazma viselkedésének rekonstruálását. A plazma egy gáz, amely tele van elektromosan töltött részeskékkel és az elektromos, valamint a mágneses mezők hatása alatt lebeg, mintha hullámokat hozna létre. Ezek éppen olyanok, mint az óceán hullámai, megvan a maguk ritmusa és megfelelő eszközzel meghallgathatók. A hangok különbözőek a plazma jellemzői szerint, amelyeken keresztül terjednek.
Például a Földhöz közeli tartományban, ahol a plazmaszféra sűrű és hideg, a hullámok más hangokat adnak ki, mint a távolabbi zónákban. Az elektromos áramlatok olyan plazmahullámokat produkálhatnak, amelyek az énekes madarakhoz hasonlítanak, vagy olyanok, mint amilyeneket a Csillagok Háborújában a lézerpisztolyok adnak ki. A külsőbb zónákban, ahol a plazma ritkább és melegebb, inkább mély sóhajokat lehet hallani, olyanokat, mint amilyeneket Darth Vader ad ki…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
