1967-ben a baby boom gyermekei alig húszévesek. Szigorú társadalomban élnek, amelyben a vágyakat elfojtják és szex tanú. A patriarkális elnyomás felrobban 1968 májusában, de a tiltakozás már egy évvel korábban elkezdődik – idézte fel a Le Nouvel Observateur.

Az első lépést az Egyesült Államokban teszik meg. A San Franciscó-i  „Szeretetnyár” felforgatja a rendet, 100 ezer fiatal gyűlik össze, hogy kipróbálja a drogot és a szabad szerelmet. Ez az első tiltakozás a kor szexuális erkölcsi ellen. A fiatalok fittyet hánynak a házasságnak és  hagyományos párkapcsolatoknak. A szexnek már nem kizárólagos célja a gyermeknemzés. A szexuális felszabadulás kezdetben főleg a férfiakra vonatkozott, aki az élvezetektől elzárkózó nőket elítélték, mint „maradiakat”.

A „Szeretetnyár” maga csak néhány hétig tartott, de eseményei tartósabbnak bizonyultak. A „szexuális normalitás” alatt már nem az volt értendő, mint régen, az egyház erkölcsi normái súlyukat vesztették.

Mind az USÁ-ban, mind Európában egyre több lett a szex a tömegkultúrában. Az élen olyan ikonok álltak, mint Brigitte Bardot, Elisabeth Taylor, a később harcos feministává lett Jane Fonda, vagy  halálában még népszerűbbé vált Marilyn Monroe. A rock-zenében egyre nyiltabban beszéltek erotikáról, a szexualitás korábban titkolt vagy szégyellt irányairól, ezekben főleg a The Doors, a Velvet Underground és Frank Zappa Mothers of Invention-je mutatott példát.  A meztelenség kezdett polgárjogot kapni a moziban olyan filmek elhíresült jeleneteivel, mint Mike Nichols Diploma előtt-je, Luis Bunuel A nap szépe, Jean-Luc Godard Weekend, Mark Robson Babk völgye című filmjei (de említhetjük Jancsó Miklóst a Szegénylegényekkel és a Csillagosok, katonákkal, sőt még Andrej Tarkovszkijt is az Andrej Rubljov pogány-képsorával). És 1967 őszén született meg New York-ban a Hair, amely nemcsak szókimondásával, hanem nyílszíni szex-imitációival is színpadra vitte a „szeretkezz, ne háborúzz!” elvet.

Bibia Pavard francia történész, a feminizmus és nemiség fejlődésének szakértője arra is felhívja a figyelmet, hogy a 60-as évek végétől egyre nagyobb teret hódított a pornográfia és elszaporodtak a sex-shopok is. A kor erotikus terméke a vibrátor, amelyet John H. Travel szabadalmaztatott 1966-ban, és állítólag ez is bátorítólag hatott a nőkre, hogy vállalják szexualitásukat.

A tudományra is hatással voltak az események. A 60-as évek végén  William Masters és Virginia Johnson, a szexológia úttörői, akiket a Masters of Sex sorozat népszerűsített, tanulmányozták az orgazmus által kiváltott reakciókat és lerakták a szexuális terápia alapjait.  A Human Sexual Response című tanulmányuk 1967 egyik best-sellere lett. Amerika puritánjai és az orvosi kar egy része azonban elítélte munkájukat, amelyet „pornográfnak” minősítettek. A két kutató azonban a McCall-ban megjelent cikkükben elmagyarázta, hogy a nemi aktus nem azt jelenti, hogy „férfi élvezkedik a nőn”, hanem a nőnek is joga van az orgazmusra.

A szexuális felszabadulás szele Európát is elérte. Franciaországban a Neuwirth-törvény engedélyezte a fogamzásgátló pirula árusítását. Addig a nők vagy kénytelenek voltak az önmegtartóztatáshoz folyamodni, vagy pedig illegális abortuszra kényszerültek nem kívánt terhesség esetén. De 1974-ig várni kellett arra, hogy a fogamzásgátlók társadalombiztosítási támogatást kapjanak.

Ugyancsak 1967-ben történt, hogy Nagy-Britanniában eltörölték a homoszexualitás büntethetőséget, amelynek azt megelőző száz évben közel 65 ezer áldozata volt, köztük a híres drámaíró Oscar Wilde, és Alan Turing, az Enigma megfejtője. Ugyanebben az évben Nagy-Britannia (Észak-Írország) kivételével, engedélyezte az abortuszt a terhesség 28. hetéig, ha az anya, vagy a gyermek élete, egészsége veszélyben van. Ugyanakkor egy másik törvény engedélyezte a nem férjezett nőknek, hogy megjelenhessenek családtervezési központok tanácsadásain. Addig ezeken csak azok a férjes asszonyok vehettek részt, akiknek valamilyen egészségi problémájuk volt terhességük alatt.

Az emberi mentalitás fejlődik, de a történészek véleménye ma is megoszlik az 50 évvel ezelőtti „szexuális forradalomról”. Egy részük szerint nem lehet „forradalomról” beszélni, legfeljebb „felszabadulásról”, mert a régi erkölcs normái nem tűntek el teljesen, mint ahogyan a női egyenjogúság sem tűnt el maradéktalanul. Pavard rámutat arra, hogy „a férfiuralom elveit nem kérdőjelezték meg”. Egy másik francia kutató, Frédéric Monneyron szerint a hippikommunákban is megmaradt a hagyományos munkamegosztás: a férfiak művelték a földet, a nők pedig főztek.. A feminista mozgalmaknak tehát máig vannak bőven teendőik..