„Ugyanabból az anyagból vagyunk, mint a csillagok” – írta 37 évvel ezelőtt a híres csillagász Carl Sagan. Ma már azt is tudjuk, hogy ennek a csillagpornak a fele messzi csillagokból származik, a mi galaxisunkon túlról.
Ezt az elméletert egy asztrofizikus csoport állította fel, akiknek számítógépes kalkulációkkal sikerült eljutniuk azoknak az atomoknak az eredetéhez, amelyekből a Tejút áll.
„A csillagok bennünk vannak: a nitrogén a DNS-ünkben, a mész a fogainkban, a vas a vérünkben, a szén az almatortánkban” – sorolta annak idején Sagan. Sok milliárd atom, amelyekből állnak, intergalaktikus agyag. Százezer fényévnyi út után összepréselődött saját gravitációja alatt.
De hogyan ért idáig? A galaktikus szelek hozták, amelyeket a szupernovák felrobbanása váltott ki, amikor elérkeztek életük végéhez. Óriási energiával rendelkeznek, a legnagyobbak fényesebbek az egész Tejútnál. „A robbanások által kiváltott szelek nemcsak a közelünkbe, de távolabbi galaxisokra is szórják az atomjaikat, amelyek másodpercenként több ezer km-s sebességgel haladnak, majd újra csillagokká egyesülnek” – magyarázta a La Repubblicának Amedeo Balbi, a római Tor Vergata egyetem fizika professzora.
A kutatókat egy olyan számítógép segítette, amely szimulálta az intergalaktikus környezetet, egy virtuális hátteret a chicagói Northwestern University Fire (Feedback in realistic environments) program keretében.
A nemzetközi kutatócsoport kimutatta, hogy az olyan galaxisok, mint a Tejút, amelyekben legalább 100 milliárd csillag van, zömmel ezekből a szél által szállított anyagokból építkezett.
„De a folyamat a világegyetem létrehozása óta ismétlődik. Minden, amire szükség van, benne van a csillagokban. Az első generációnak a Big Bang után csak hidrogén és hélium állt rendelkezésére, majd a következő generációk nehezebb anyagokat hoztak létre. És valahányszor egy csillag felrobban, ezek az anyagok újra felhasználásra kerülnek a csillagködökben, amelyek az új csillagok bölcsői. Ezekből a „csillagködökből” születtünk mi is, amikor az alapanyag már megvolt. Ez akkor történik, amikor a molekuláris felhőknek már van elég nehéz anyaguk, por és komplex molekulák ahhoz, hogy bolygókat formáljanak és még komplexebb molekuláik élő szervezetek létrehozásához. Ennek egyelőre mi vagyunk az egyetlen ismert példái” – magyarázta Balbi professzor.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
