1960. március 6-án készült el az a bizonyos fotó. Alberto Diaz Gutiérrez, alias Korda készítette a kubai Revolución című lap munkatársaként Havannában azoknak az áldozatoknak a temetésén, akik a La Coubre nevű hajón fegyvert szállítottak a fővárosba és szabotázs-akció következtében vesztették életüket.

Kordának, aki nevét az Angliában élő magyar filmrendező-producer Korda Sándorról kapta, mert az ő fülének úgy hangzott a név, mint a „Kodak”, eredetileg divatfotó-ügynöksége volt, de 1958-ban csatlakozott a Fidel Castro vezette forradalomhoz.

A temetésen jelen volt Simone de Beauvoir és Jean-Paul Sartre is, akiket Ernesto Che Guevara, a francia író-filozófus pár nagy rajongója hívott meg Kubába. Che azonban késve érkezett. Korda közelment a tribünhöz, éppen akkor, amikor Geuvara az emelvény széléről figyelte a tömeget. A fotóst megragadta arckifejezése és lefényképezte. Két klisét tudott mindössze készíteni, egy fekvőt és egy állót. A kissé retusált első lett az ismert, a Revolución néhány hónap múlva közölte, de akkor nem figyeltek fel rá különösebben.

Korda 1967 nyarán adta oda Giangiacomo Feltrinelli olasz kiadónak, amikor Guevara már Bolíviában harcolt és a baloldali radikális nézeteiről ismert Feltrinelli a Comandante naplójának megjelentetésére készült. A fotót 1967 augusztusában a Paris-Match magazin közölte, bár senki nem tudta, hogyan került hozzájuk.

A kép igazán két hónappal később vált világhírűvé, amikor napvilágot látott Guevara halálhíre. Fidel ekkor beszédet mondott a havannai Forradalom terén, és a belügyminisztérium épületének falán ez a fotó jelent meg hatalmas poszterként. Nem is tűnt el többé sem onnan, sem a kubaiak, sem a világ emlékezetéből.

Feltrinellinek is nagy része van abban, hogy a kép az 1968-as mozgalmak és egyben a 20. század egyik fotóikonja lett. Kiadta Che bolíviai naplóját, amelynek borítóján és a reklámplakátokon Korda képe szerepelt. A fotográfus szerzői jogairól is lemondott, bár élete vége felé tiltakozott túlságosan kommersszé vált felhasználása ellen. „Az ember, aki Chét a világnak ajándékozta” – írta a The Guardian Kordáról a fotós 2001-ben bekövetkezett halálakor.

De térjünk még vissza 1968-hoz. Jim Fitzpatrick ír grafikus fekete-fehérben, vörös háttérrel, szitanyomással alakította át a képet. (Ezt vette alapul színes sorozatához Andy Warhol is). „Ahogyan megölték őt, nem lehet sem zarándokhelye, sem emlékműve. Eltökéltem, hogy ez a kép a lehető legnagyobb elterjedtséget kapja” – mondta. Kívánsága teljesült. Évtizedekkel később még mindig látható Che képmása a legkülönbözőbb tárgyakon, a pólóktól a mobiltelefon-kijelzőkig, de feltűnnek tűntetéseken, sőt szurkoló „ultracsoportok+ zászlóin is. Az antikapitalista forradalmárnak valószínűleg nem tetszene halhatatlanná válása.

Közben világszerte megemlékeznek Guevara halálának 50. évfordulójáról. Decemberben Milánóban nyílik róla kiállítás. Ez alkalomból fiát, Camilót szólaltatta meg a La Stampa.

-Mi az üzenete a kiállításnak?

-Az anyagot az UNESCO „A világ emlékezete” projekt részeként fogadta el. A cél megmutatni Che örökségét és motivációit.

-Amikor meghalt, Ön ötéves volt. Milyen emlékeket őriz róla?

-Az emlékeim összekeverednek az álmaimmal, és néha nehéz szétválasztani őket, ezért nem beszélek róluk. Elment Kubából Kongóba, amikor három éves voltam. És ilyen korból nem lehet sok visszaemlékezés. Sokat dolgozott, tanult, nagy felelősséget érzett a kubai népért. Már kiskoromban tudtam, hogy apámat nagyon szereti és tiszteli a kubaiak nagy része. Apám rajta hagyta nyomát az én koromon. Írásai, levelei, tanításai ma is élők. Hangja, képe ott van sok, a médiában, az iskolákban. Már nagyon korán olvastam az írásait, de számomra először mindig az apa volt, csak aztán a hős. Movel kubai vagyok, ismerem a teteit, az erényeit, és csodálom, mint embert és forradalmárt.

-Ismerjük-e apja halálának körülményeit, vagy maradtak még sötét pontok?

-Soha nem voltak kétségeim: apámat boliviai katonák ölték meg a jenkik parancsára. Természetesen megpróbáltak más történeteket kreálni, hogy a kubai forradalmárok vagy a szovjetek a bűnösök. Guevarát nem állították bíróság elé, mert féltek a következményektől. Meggyilkolták La Higuerában, mert az ügy, amelyet védett, nagyon veszélyes volt számukra. Nem kétséges, hogy mi történt, annak ellenére, hogy sokszor megpróbálták elrejteni, elködösíteni, rossz szándékú hangokkal.

-Milyen különbségek vannak valódi emberi és mitikus figurája között?

-Che igaz ember volt, ugyanaz a közéletben, mint a magánéletben, mert nem tudott más lenni, mint becsületes, bátor, merész, igazságos, szeretetre méltó, értékeny.

-Mi maradt meg mára az általa kidolgozott doktrinából?

-Che olyan teoretikus volt, aki szerencsére a gyakorlatban tudta kipróbálni néhány tézisát. Nagy és aktuális az öröksége. A világ nem változott sokat azóta, hogy elhatározta: harcol más népek szabadságáért. Ma inkább szükség van a hozzá hasonlókra, mint korábban, mert a káosz jelei mutatkoznak a világban. Ha nem fékezzük meg a dekadenciát, a barbárság eltűntetheti fajtánkat.

-Mi a véleménye Ferenc pápáról, akit sokan ugyanúgy forradalmárnak tekintenek, mint Che Guevarát?

-Én szerencsére ateista vagyok, de neveltetésemben része volt a kereszténységnek, az alapvető emberi értékek mellett. Úgy tűnik, a pápa is ezeket az értékeket akarja feléleszteni. Nem ismerem eléggé ahhoz, hogy megítéljem, de ha csak egyszerűen Krisztus tanait követné, akkor is forradalmár lenne és sok lenne az ellensége. Sok, magát kereszténynek mondó embert ismertem, akik nem törődtek mások bajaival, és nem tartották be egyik parancsolatot sem, vagy bűnösebbek voltak az ördögnél. Ezért, ha látok valakit, aki csak egy kicsit is követi ezeket a parancsolatokat, már boldog vagyok. Bár lenne a pápa olyan „rossz”, mint amilyennek tartja az, aki ellene van a világ pozitív változásainak…