Jazz, rock and roll, boogie-woogie…tiltott zene volt sokáig a Szovjetunióban a hidegháború idején. Az üzletekben nem lehetett kapni Elvis, Armstrong és Beatles-lemezeket, de még a kivándorolt orosz művészek felvételeit sem.
Ezt az akadályt kockázatos, de hatásos módon győzték le a fiatalok: azokra a röntgen-felvételekre vették fel a tiltott zenéket, amelyeket a kórházak már feleslegesnek, hulladéknak tekintettek. Az eredmény: nagyon vékony, groreszk kinézetű lemezek, amelyeken látszottak a koponyák, mellkasok, kar- és lábszárcsontok.
Az elmúlt korszaknak e tanúi voltak láthatók október elején a moszkvai Modern Művészetek Múzeumában, a Garage-ban. Nem mindennapi dolog hallani Little Richard hangját egy törött medencecsonton keresztül – írja ironikusan a La Stampa.
A szovjet fiatalok félretették a hivatalos esztétikát, győzött felette a szabadság és a jó zenéhez való hozzáférés vágya. Néhányukat ezért rács mögé is dugták csempészésért.
„Ez a kiállítás nem véletlenül jött létre – magyarázta Stephen Coates angol zenész, aki Paul Heartfield fotográfussal rendezte meg – öt évvel ezelőtt koncerteztem Oroszországban együttesemmel, a The Real Tuesday Welddel, és egy szentpétervári piacon láttam egy furcsa lemezt két kézcsonttal.”
Hazatérve feltette a lemezjátszójára, és azon Bill Haley and The Comets előadásában a Rock Around The Clock szólalt meg!
A két jóbarát beleszeretett a „röngtenizdat”-ba és elindította az X Ray Audio programot, egy könyvvel, egy honlappal, és egy dokumentumvideóval. Összegyűjtöttek több tucatot ezekből a különös lemezekből és beszélgetekkel azok készítőivel, valamint a hallgatósággal.
A fogyasztók jelentős része azokból a fiatalokból állt, akik követni akarták a nyugati divatot és szerették a jazzt. A szovjet sajtó úgy írta le őket, mint lusta, buta fiatalokat, akiket csak a tánc érdekel.
Aztán voltak azok, akik imádták az emigráns orosz művészek szerzeményeit. Egy idős mérnök elmondta nekik, hogy ő serdülőként beleszeretett Pjtor Lescsenko tangójába, A szerelem bora című dalba, és még ma is kívülről tudja.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pkovaks 2017.11.03. 11:55:41
Bobby Newmark 2017.11.03. 12:20:10
Arról esetleg valami infó, hogy mivel, hogyan tették rá a zenét a röntgenlapokra? Milyen volt a minősége, mennyire volt tartós, ilyesmi?
na__most__akkor 2017.11.03. 12:37:55
Magányos farkasok megvettek a Magyar Rádiótól, vagy nem tudom honnan, leselejtezett lemezvágó gépet.
Akkoriban általános iskolás voltam, így a hátteret nem ismerem.
Az osztályban néhányunk családjában volt lemezjátszó, egy srác vette a lemezeket, és hozzánk (is) hordta hallgatni.
A minőség? Negyvenötös fordulat...
Száz lejátszást biztosan elviselt.
Később találtam egy nagynénit, aki tüdőszanatóriumban dolgozott, és kiszedte NEKEM a halottak röntgenfelvételeit.
Öt filmért kaptam ingyen egy felvételt.
Forrás: "teenager party", Cseke László.
60 (hatvan...) évvel ezelőtt.
Hívő hitetlen 2017.11.03. 13:09:19
p_ilonka 2017.11.03. 13:48:16