1942.november 26-án mutatták be a New York-i Hollywood Theaterben, majd 1943. január 23-án az amerikai mozihálózatban minden idők egyik leghíresebb filmjét, Michael Curtiz, azaz Kertész Mihály Casablancáját, amely 1944-ben 3 Oscar-díjat kapott: a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb forgatókönyv (Julius és Philip Epstein).
A fordulatos, romantikus, antifasiszta dráma által írta be magát egyszer s mindenkorra a mozi történetébe Kertész Mihály, aki 1915-ben még Jászai Marival forgatott filmet (A tolonc), majd a 20-as évek közepétől, néhány év Bécs és Berlin után az Egyesült Államokban nőtte ki magát híres rendezővé. A Casablanca előtt már olyan filmekkel tette le a névjegyét Hollywoodban, mint a Robin Hood, a Szerelem és vérpad, a Hét tenger ördöge, a Santa Fé-i ösvény – e filmek jelentették az ausztrál fenegyerek, Errol Flynn karrierjének csúcsát – és nem utolsósorban a Villamosszék felé, amelynek bűnözőit James Cagney és Humphrey Bogart játszották. A Casablancában vált mitikussá Bogart a kemény, kissé cinikus, de lelke mélyén érzelmes hős figurájában, és újabb csúcspont volt a film Ingrid Bergman pályáján, aki mögött akkor már olyan alakítások voltak, mint az Intermezzo és a Dr. Jekyll és Mr. Hyde, amelyekben Leslie Howard, illetve Spencer Tracy voltak a partnerei. És nemcsak a két sorsüldözött szerelmest játszó Bogart és Bergman kiválasztása volt telitalálat, hanem a gátlástalan, de a nácikat megvető és a maga módján velük szembeforduló Renault kapitányt játszó Claude Rains-é, a gőgös német Strasser őrnagyot alakító Conrad Veidt-é, és az ellenállás hősét, Victor Lazlót megszemélyesítő Paul Henried-é is. És ha már a szereplőknél tartunk, ne feledkezzünk még két magyar színészről sem: a német futárok gyilkosát játszó, örök „rosszfiú” Peter Lorréről (Löwenstein László) és a színész-kabarészerző Szőke Szakállról, aki a mulató bölcs, öreg pincéreként, Carlként nyújtott néhány emlékezetes percet. A joviális magyar színész hallgatja megértően az épületes "angol" társalgást: "Which watch?" "Six watch." "Such much".
Lorre és Veidt egyébként egyaránt a nácizmus elől menekültek el Németországból. Lorre, aki Fritz Lang M – egy város keres egy gyilkost című filmjének főszereplőjét játszotta, zsidósága miatt vált üldözötté, Veidt pedig, aki olyan filmklasszikusokban játszott hazájában, mint a dr.Caligari vagy A prágai diák, nem volt hajlandó elválni magyar zsidó feleségétől, a miskolci születésű Práger Ilonától.
A Casablanca nem is újkorában, hanem 1957-ben vált kultuszfilmmé, amikor a bostoni egyetem egy nagy retrospektív sorozatot rendezett az év elején elhunyt Bogart emlékére. Ekkor született meg annak az egyre bővülő „klubnak” a magja, amelynek legelszántabb tagjai nemcsak a film híres replikáit tanulták meg, hanem a teljes szövegkönyvet. Azóta pedig megunhatatlan hivatkozási alap filmeseknek és filmbarátoknak egyaránt.
Kétségtelen, hogy nem sok olyan alkotás van a mozitörténetben, amelynek annyi mondatát rendszeresen idézik. Még akkor is, ha az a bizonyos „Játszd újra, Sam” ebben a formában sosem hangzik el, ennek szállóigévé válása Woody Allen bűne…Amikor a fekete zongorista nem tud ellenállni Ilsa kérésének Rick csak ennyit mond: „Ha ő kibírja, én is kibírom.”
De azért enélkül is akad bőven. Emlékezünk arra, hogy „olcsó az emberélet Casablancában”. „A világ minden városa tele van lebujokkal és ő éppen az enyémbe sétál be” – mordul fel Rick-Bogart, amikor Ilsa-Bergman váratlanul megjelenik mulatójában. „Mit csinálsz ma este?” – kérdezi Rick-től a megunt szerető, Yvonne. „Ilyen hosszú távra nem tervezek”. „Milyen nemzetiségű ön” – kérdezi tőle Strasser őrnagy. „Korhely vagyok” – hangzik a klasszikus magyar szinkronban, amelyre még visszatérünk. Renault, aki azt mondja magáról, hogy „csak egy szegény korrupt hivatalnok vagyok”, kérdezi Rick-et, hogy minek jött Casablancába. „A gyógyvizek miatt”. „A gyógyvizek miatt? Hiszen a sivatag kellős közepén vagyunk!” „Félrevezettek.” A közömbösnek látszó Rick jelszava: „Nem kockáztatom a nyakamat senkiért.” És természetesen a „Párizs örökre a miénk marad”, valamint a nehezen lefordítható „Here’s looking to You, Kid”, amelyből „Emeld fel a fejed, Kölyök” lett. „Tartóztassák le a szokásos gyanúsítottakat” – adja ki a parancsot a rendőrfőnök, majd undorral a kukába dob egy Vichy feliratú ásványvizes üveget. No és a befejező mondat: „Azt hiszem, Louis, ez egy szép barátság kezdete.”
A már említett „klasszikus szikron” 1966-ban készült, helyenként olyan mondatok hangzanak el, amelyek egy kissé átírják az eredeti szöveget. A hangok viszont hozzánőttek a szereplőkhöz, egy újraszinkronizálás valóságos kultúrbüntett lenne: Bogie titokzatos karakteréhez tökéletes Kálmán György hangja, miként egymásra találtak Ingrid Bergman és Váradi Hédi finom lényei is. Agárdi Gábor tökéletesen hozza Renault kapitány ügyeskedő alakját, miként az ellenszenves figurákat hanggal is remekül jellemző Somogyvári Rudolf Strasser őrnagyét. Victor Lazlo harcos alakja viszont Avar Istvánnal szólalt meg magyarul.
Kevesen tudják, hogy a Casablancát alig néhány hónap alatt készítették el, kevés pénzből a háborús viszonyok miatt, és felhasználtak olyan jeleneteket is, amelyek más filmekben már szerepeltek, például a párizsi pályaudvari képeket. A filmet teljes egészében a Warner Bros stúdióiban vették fel, kivéve Strasser érkezését, amelyet a Los Angeles-i repülőtéren forgattak. Stúdióban készült az utolsó repülőtéri jelenet is. A sűrű köd a történetben jól szolgálta a papírrepülő álcázását. Egy Lockheed 12-est mintázott, de a filmesek nem tartották elég meggyőzőnek.
Ahogyan ez sok legendás műnél lenni szokott, a kritikusok nem sokra becsülték a Casablancát. Például a New Yorker a bemutató idején „tűrhetőnek” nevezte. 1998-ban az Amerikai Filmintézet minden idők 100 legnagyobb amerikai filmjének listáján a 2. helyre rangsorolta Orson Welles Aranypolgára mögött, megelőzve a Kereszapát és az Elfújta a szélt. Egyesek szerint „politikai elkötelezettségének” is szerepe volt a 60-as, és 70-es évekbeli óriási népszerűségének, ami azonban azóta sem csökkent.
A film cselekményén többször is változtattak, hogy kövessék az aktuális hadieseményeket. Ilyen formán a Casablanca is szereplője volt a második világháborúnak. Nem mese, hogy maguk a színészek sem tudták előre, hogy végül milyen sorsot szán a rendező figuráiknak. Így például Ingrid Bergman csak az utolsó pillanatban tudta meg, hogy Rick-kel marad-e vagy pedig elutazik Viktor Lazlóval.
A párhuzam a fikció és a valóság között csúcspontját 1943 januárjában érte el. Egy nappal a film országos bemutatója előtt került sor Casablancában Winston Churchill brit miniszterelnök és Franklin D. Roosevelt amerikai elnök találkozójára. Ezt a film promóciójában ki is használták. Terjedtek egy időben olyan pletykák is, hogy a két államférfi éppen a filmtől ihletve találkoztak a marokkói városban.
Kertész Mihály, aki 1962-ben hunyt el, szinte élete végéig dolgozott, és születtek további emlékezetes filmjei. Ilyen volt a Nem vagyunk angyalok, ugyancsak Bogart-tal, a Fehér karácsony Bing Crosby-val, sőt, ő volt a rendezője Elvis Presley egyik korai filmjének, a King Creole-nak is.
Többször felröppent a hír, hogy elkészítik a Casablanca remake-jét, vagy legalábbis a folytatását. Ezt az „életveszélyes” lépést még senki nem merte vállalni…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
