Reggel kávé, délben cigaretta, Modern világunk a függők világa – írja a Le Figaro.
Pszichológusok és filozófusok is hasonlóan vélekednek. Cynthia Fleury pszichoanalitikus szerint a „függő” kifejezés kisebbíti a problémát és inkább a „toxikált”, a „drogos” szót kellene használni. A függőség a modernség ára. Patrick Pharo egyetért vele és megállapítja, hogy a kapitalizmus előtti társadalmakban nem volt tömeges függőség.
Az INPES (A francia egészségügyi megelőzés és nevelés országos intézete) felmérése kimutatta, hogy 2010-2016 között a dohányosok aránya 35,2%-ról 37,5%-ra nőtt. Az intézet szerint az az oka, hogy az emberek „egy társadalmi normát” követnek. Ugyanezzel magyarázható az is, hogy az ezredforduló óta a fiatalo körében elterjedt a bingo drinking. Jean-Pierre Couteron pszichológus addiktogén társadalomról beszél. „A függőség a 21. század betegsége kezd lenni, mint ahogy a 19. századé a hisztéria, a 20. századé a depresszió volt. Ez a betegség azoknak a dinamikáknak és konfliktusoknak a tünete, amelyek szocio-kulturális környezetünket hatják át és azoknak a törekvéseknek és paradoxonoknak, amelyeknek a mai ember a foglya. Mindenekelőtt erről tanúskodik a túlzások és függőséi magatartások megsokszorosodása, az additogén társadalom létrejötte, amely hozzájárul az örömkereső magatartások deregulációjához, amely banalizálja a függőséget és magatartási normává emeli azt” – írja Couteron.
A tényezők között, amelyek az addiktív magatartások kialakulásához vezettek, a társadalmi kontroll fokozatos eltűnését említi. Növekszik az egyéniesség tendenciája, amellyel szemben a hagyományos szocializáló keretek – iskola, hadsereg, egyházi intézmények – képtelenek feladatuk teljesítésére.
Az intenzitás, a túlzás, a vágy tárgyának azonnali biztosítása uralkodik el. A pszichológus véleménye, hogy a függés ellen nem a régimódi terápiákkal, hanem neveléssel, megelőzéssel, a függőségnek, mint jelenségnek a megmagyarázásával lehet eredményeket elérni.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tamask 2018.09.20. 01:44:44
"Növekszik az egyéniesség tendenciája, amellyel szemben a hagyományos szocializáló keretek – iskola, hadsereg, egyházi intézmények – képtelenek feladatuk teljesítésére."
Ez nevetséges. Az iskola, egyház, hadsereg nem hagyományos szocializációs keretek (ami valójában a család), hanem mesterséges intézmények, amik perszehogy nem teljesítik a tőlük elvártakat, hisz az embereket természetellenes közegben természetellenes magatartásokra kényszerítik. Nem mondom, hogy ezeknek az intézményeknek nincs hasznuk (na jó, az egyháznak tényleg nincs), de legalább annyi problémát felvetnek, mint amennyit megoldanak.
A hadseregek felállítása óta megszűnt a háborúskodás a világban? Nem. Akkor hogy várhatnák el a hadseregtől, hogy valami tőle távolálló drogproblémát kezeljen?
Az egyház gyakorlatilag a leghaszontalanabb intézmény. Már az alapvetései sem igazak.
Az iskola hasznos, de miért lenne feladata az egyéniesség tendenciája elleni harc? Egyelőre az alapfeladatát, a tudás átadását is csak hellyel-közzel végzi el.
A kávét egy lapon említeni a dohánnyal őrültség. A kávé nem okoz fizikai függőséget és nem okoz rákot se.
A drogokkal tehát két probléma van: fizikai függőség (addikció) és testi, fizikai ártalom (rövidtávon a túladagolás, hosszútávon a testi leépülés).
De érdekes módon olyan drogokat is tiltanak, amik nem vezetnek se fizikai függőséghez, se fizikai ártalomhoz, nem lehet őket túladagolni. Kannabisz, LSD, varázsgomba. Ezek közül néhányat több tízezer éve használ az emberiség, sokkal szervesebb részei voltak az emberiség történelmének, mint az egyház.
Közben olyan drogokat, amik mind fizikai függőség, mind testi ártalom tekintetében roppant veszélyesek, állami támogatással termelnek és forgalmaznak. Opiáttartalmú fájdalomcsillapítók, dohány, alkohol stb.