Beethoven azt állította, hogy a zene beszél. A kritikusok sokszor megpróbálják magyarázni, hogy egy zene miről mesél, fantáziadús értelmezéssel. De eddig még senki sem mutatta meg a zene arcát, mozgásait.
Nehéz elhinni, de a fotókon jól látható és nem is a fantázia terméke. Amit Michel Ardu fotósnak sikerült elkapni, azt máris művészeti alkotásnak tekintik – írja a La Stampa.
Hogyan lehetséges? „A hanghullámok energiáját felhasználva és ütköztetve azokat egy kis tömjénfüsttel. Amikor a hanghullámok áthaladnak a füstön, megtörik a vonal egyensúlya, és kirajzolódik belőle az, amit én a zene önkifejezésének tekintek. A hang szabadon felfedi formáját” – magyarázta a fotós.
Fényképet készíteni a zenéről többé-kevésbé olyan, mint egy arcképről. A kifejezés a hangok változásával gyakran változik. Modellek és fotósok jól tudják: elég egy fintor és minden más lesz, mást fejez ki. Ardu hasonlóan cselekedett, akkor kattintott, amikor a zene a legjobb részének hangzott. „A hang jelet hagy a füstön, rányomja a személyiségét., arcát. A zenét nemcsak hallgatni, hanem látni is lehet – mondja – látni lehet az eleganciáját, az agresszivitását, a félénkségét, de ez is nagy mértékben függ a szerzőktől, sőt, az előadóktól. És ha lefotózzuk és egymás mellé helyezünk egy Morriconét, egy Vasco Rossit, egy Elton Johnt és egy Pink Floyd-ot, kiválaszthatjuk azt, amelyik valamilyen módon ránk hasonlít.”
Képünkön az R.E.M. Everybody Hurts című dalának lenyomata látható.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.