Herwig Czech, a bécsi orvosi egyetem történésze fedte fel, amit már régóta gyanítottak. Alapos kutatással tárta fel annak az orvosnak az életútját, aki hozzájárult azoknak a magatartásoknak az azonosításához, amelyeket, az ő neve után Asperger-szindrómának neveznek.

Hans Asperger 1906-ban született egy Bécs melletti tanyán. Czech, aki most először hozzáférhetett a korabeli dokumentumokhoz, megtudta ezekből, hogy az orvos, anélkül, hogy belépett volna Hitler nemzeti-szocialista pártjába, részt vett az eutanázia-programokban, nyilvánosan kiállt a „faji higiénia” politikája mellett, beleértve a kényszerített abortuszokat és sterilizációkat. Az Am Spiegelgrund központban, amely a steinhofi pszichiátriai klinikán működött, 800 olyan kiskorú halt meg, akiket nem minősítettek „tiszta fajúnak”,  vagy „beilleszkedésre képesnek”. Asperger tagja volt annak a bizottságnak is, amely arról döntött, hogy mi legyen a sorsa 200 olyanpáciensnek, akiket „tanulásra alkalmatlannak” ítéltek. Harmincötöt közülük is megöltek.

Paradoxon, hogy Asperger maga is olyan személyiségi zavarokban szenvedett, mint amilyeneket leírt egy 1944-ben megjelent tanulmányában, amely évtizedekig ismeretlen maradt.

1981-ben Lorna Wing brit pszichiáter nevezte el az autizmus egyik fajtáját Asperger-szindrómának. Ennek jellemzője a nagy koncentrációs képesség bizonyos témákban, amely súlyos kapcsolatépítési deficittel jár. Lehet, hogy bizonyos fokig ebben a betegségben szenvedett Albert Einstein, Charles Darwin és Vincent Van Gogh is.  Ilyen személyiséget jelenít meg Dustin Hoffman az Esőemberben, és Borbély Alexandra Enyedi Ildikó berlini nagydíjas Testről és lélekről című filmjében.

Most e történelmi leleplezés után már hallani olyan hangokat, hogy meg kellene fosztani a névadót a tudományos halhatatlanság dicsőségétől.