A gallok nem hagytak az utókorra írásos emléket. Szomszédaik írták le őket, nem mindig objektíven – írja a Le Nouvel Observateur.
A görögök nevezték el őket keltáknak, amivel tulajdonképpen mindazokat, akik megtámadták őket. Majd a rómaiak festették le őket a 4. századi itáliai invázió nyomán. Így váltak a történelem során hódító, van, kegyetlen néppé, amely feldúlja a világ harmóniáját.
Laurent Olivier francia régész-antropológus korrigálja ezt a képet.
A kelták országa című könyvében a görögök és a rómaiak értékeléséből indul ki, amelyet úgy foglal össze, hogy körülbelül úgy írták le a gallokat, ahogy annak idején, Amerika felfedezése után az európaiak az ottani őslakosságot. Majd azt tanulmányozza, hogy maguk a franciák hogyan írtak róluk. Némi meglepetéssel konstatálja, hogy emlékek híján gyakran átvették a görög-római nézőpontot.
A 18. század végétől azonban előbukkantak életükről tárgyi bizonyítékokat és 1890-ben Alesiában – a római hódítást betetőző csata színhelyén – bronzfegyvereket találtak. Idő kell azonban ahhoz, hogy a tudósok elfogadják azt a gondolatot, hogy a galloknak a rómaiakhoz hasonló vasfegyvereik voltak.
A 19. századi történetírás a franciák ősévé emelte a gallokat, de a róluk alkotott kép a politikai szükségletek szerint változik. Kezdetben a monarchiától és a frank gyökerektől elválasztott népnek láttatták. III. Napóleon idején inkább a gall-római civilizációval foglalkoztak, mivel abban a korszakban a császárok kaptak nagy hangsúlyt. 1870 után, amikor Franciaország vereséget szenvedett Németországgal szemben, kivívták maguknak az eredeti etnikum rangját. És bizonyára vannak, akik úgy képzelik el őket, ahogyan a 60 éve méltán népszerű Astérix-sorozatban ábrázolják.
A sokféle bemutatás után nehéz megállapítani, hogy milyenek voltak, kik voltak valójában a gallok. Olivier nehéz feladatot vállalt. Mit lehet valójában tudni róluk? A fegyvereik alapján sejteni lehet, hogy harcra szervezett nép volt, de államisággal nem rendelkeztek. A politikai hatalom a legjobb harcosok kezében volt és ez a hatalom nem volt örökölhető.
A Le Nouvel Observateur Olivier munkáját inkább a régészet és a társadalom-tudományok közötti elemzésnek tekinti.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
