1968 júniusában jelent meg az amerikai mozikban minden idők egyik legbaljósabbnak tekintett filmje, a Roman Polanski rendezte Rosemary’s Baby.
Ira Levin könyve kötül tolongtak a producerek, a forgatókönyvírók, a rendezők, köztük Alfred Hitchcock is, bár legtöbben úgy érezték, hogy van benne valami sötét erő, ami képes felszabadítani a gonosz szellemet. A kaliforniai „Sátán Egyházának” már akkor is voltak hívei, és amikor egy évvel később a Manson-család tagjai brutálisan meggyilkolták Sharon Tate-et, Polanski nyolc hónapos terhes feleségét és barátait, sokan igazolva látták félelmüket.
Levin húsz éves kora írt forgatókönyveket az NBC tv-csatornának, az A Kiss Before Dying című bemutatkozó könyvéért Edgar-díjat kapott. A Rosemary’s Baby egy házaspár „normális” történetének indult, amelynek azonban időpontja – 1966 június – már előrejelezte a hátteret, hiszen ott volt benne a 666-os szám, a Gonosz száma.
Ugyanabban az évben a Time magazin e kérdést tette fel címlapján: Isten halott? Levin viszont ennél is tovább ment: ha Isten valóban halott, lehet, hogy újjászületik az Antikrisztus? Igaz, hogy számos kiadó tiltólistára tette az írót, de amikor 1967-ben a könyv megjelent, 4 millió példányban fogyott el.
Polanski filmje is óriási siker lett. Truman Capote Henry James-hez hasonlította az írót, a címszereplő Mia Farrow pedig utólag azt nyilatkozta: biztos volt abban, hogy időtálló lesz, mert a rendező olyan precizitással, olyan esztétikai érzékkel forgatta, hogy nem lehetett nem elismerni. „Emlékszem a jelenetre, amikor a New York-i forgalom kellős közepén kellett gyalogolnom. Azt mondta. menj, menj, ne állj meg, egy terhes nőt nem fognak elgázolni.”
Polanski a film forgatása idején 34 éves volt, de már mögötte volt a még hazájában, Lengyelországban forgatott Kés a vízben című, ma is tökéletes lélektani dráma, az elfojtott szexualitásból kiinduló horror, az Iszonyat, Catherine Deneuve-vel a főszerepben, a Zsákutca című túszejtéses kamarakrimi, amelyben Deneuve nővére, Françoise Dorléac és Donald Pleasance szerepelt, és nem utolsósorban a fergeteges rémfilm-paródia, A vámpírok bálja, amely Sharon Tate legnagyobb sikere lett. Eredetileg feleségének szánta a szerepet, de az utolsó pillanatban meggondolta magát…
A férfi főszereplővel, John Cassavetes-szel nem volt könnyű dolga. „Szeretett rögtönözni, én viszont nem. Amikor egy színész jól érzi magát a szerepben, boldog és kedves a többiekkel, vele viszont szenvedés volt dolgozni” – emlékezett Polanski. Gondoljunk bele, hogy az egyik jelölt a férj szerepére Jack Nicholson volt…
Mia Farrow mindennap felírta egy táblára, hogy kik voltak vele jók és kik voltak rosszak. Polanski a rosszak listájára került, mert az egyik napon arra kényszerítette a színésznőt, hogy nyers májat egyen – vegetárius létére.
A film óriási kasszasiker lett, a 3 milliós költségvetés több mint tizszeresen térült vissza és megnyitotta az utat olyan későbbi, okkult témájú filmek előtt, mint Az ördögűző, vagy az Ómen. Sláger lett a Mia Farrow által dúdolt „altatódal” is. Rossz hírét azonban soha nem tudta levetni az egy évvel későbbi szörnyű események miatt. De a zeneszerző Krzysztof Komeda, Polanski állandó munkatársa sorsa is tragikusan alakult: 1968 decemberében egy nagy közös ivászat során megcsúszott egy szőnyegen, agyvérzést kapott, kómába esett és néhány hónap múlva meghalt. Mi több, a forgatás egyik helyszínéül szolgáló New York-i Dakota House-t is elátkozottnak tartják – ennek bejáratánál ölték meg ugyanis John Lennont 1980. december 8-án..
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
