Mozzarella, paradicsom, bazsalikom – az olasz zászló három színe, az olasz konyha egyik leghíresebb előétele az insalata caprese, azaz a Capri-saláta.
A caprese az 1920-as években jelent meg először a sziget egyik híres vendéglőjének, a Quisianának asztalán. Ihletője Filippo Tommaso Marinetti futurista költő volt, aki egy gasztronómiai kiáltványt is, amellyel minden cicomás hagyományt kitiltott.
A „hazafias” szimbolikájú saláta körül legendák tucatjai keringenek, köztük az, amelyek szerint egy kőműves találta ki, aki szerette az itáliai zászlót két szelet kenyér között látni.
Paolo Gramaglia pompei vendéglősben kellemes gyerekkori emlékeket ébreszt és a saláta lényegének költői megfogalmazására készteti: „Az előételben, amelyet én „aperitív olasz módra” néven nevezek, benne van minden ízünk, a frissesség, az édesség, a savanyú. Megnyugtatja a szájat, felkészíti arra, ami utána vár rá.”
A klasszikus caprese elkészítése:
Kétféle bazsalikom kell hozzá: egy széles levelű és díszítésnek egy apró levelű. A mozzarellához a tömörebb fajta, a bivaly-mozzarella nem felel meg, mert túl sok levet ereszt. A paradicsomot és a bazsalikomot néhány percre jégre kelltenni, így tökéletes lesz az állaguk.
Az összevágott bazsalikom, a felszeletelt paradicsom és a mozzarella réteges lerakása után az egészet meg kell öntözni oliva-olajjal, és meg kell várni, hogy az ízek összeérjenek. A paradicsom- és a mozzarella-szeleteknek egyforma vastagságúaknak kell lenniük.
Van a capresének olyan változata is, amelyben a bazsalikomot oregánó, azaz szurokfű helyettesíti.
A kompozíciót a színhatás kedvéért csakis fehér tálcán szabad felszolgálni.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
