Írolvasgondol

Jó hír, hogy a Nagy Korallzátony a legutóbbi jégkorszak alatt ugyan többször került végveszélybe, de túlélte azokat. A két rossz hír: mindig regenerálódott, de évezredek kellettek hozzá és nem biztos, hogy sikerül neki, ha az emberek által okozott felmelegedés fokozódik – írja a La Repubblica.

A sydney egyetem kutatói sonarral keresték a Csendes-óceánban azokat a helyeket, ahová áthelyezkedett a korallzátony a klímaváltozások miatt. Húsz helyen vettek mintát a tengerfenékből az üledékek elemzésére.

A zátony ide-oda vándorolt ez idő alatt. Amikor a jegesedés elérte a maximumát, kb. 21. ezer évvel ezelőtt, az óceán 118 méterrel alacsonyabb volt, mint ma. A kutatók öt nagy katasztrófáról tudnak számot adni: kettő a legnagyobb hidegek idején történt, amikor a jég „felfalta” az óceánt, amelynek szintje nagyon alacson lett, ezért a korallok fedetlenül maradtak és halálra voltak ítélve.  Ilyen esetben beljebb települtek. Két esetben, a 17.000 és 10.000 évvel ezelőtti periódusban, olvadáskor, amikor a víz szinte emelkedett, közelebb mentek a partokhoz. Az utolsó vészhelyzet kb. 10 ezer évvel ezelőtt alakult ki. A nagy áradások során a folyók hulladékot, üledéket hoztak az óceánba, amely pusztította és a kihalás szélére vitte a korallokat. Ezúttal is életre tudott kelni a zátony. Ellenállóbb fajtát nevelt a védett helyeken és ez újra el tudott szaporodni, de minden egyes újjászületés kb. 2 ezer évig tartott.

És ma mi történik? A kutatók szerint a helyzet ugyanolyan, mint annak idején, egy különbséggel: a gyorsasággal. A korallzátony még sohasem szenvedett olyan gyors ritmusú felmelegedést és savasodást, mint most. Kétséges, hogy ezt túl tudja-e élni – vélekednek a kutatók. Az utóbbi években kifehéredett a zátony, egyes helyeken a korallok kétharmada elpusztult. Ha a káros kibocsátásokat nem csökkentik, teljesen eltűnik, csak az emléke marad meg, képeslapokon, videófelvételeken láthatják az új nemzedékek.