Az emberek félnek a vadállatoktól, különösen a nagyméretű emlősöktől. Ők is félnek tőlünk, ezért, ahol az ember jelenléte fokozottabb, egyre inkább éjszaka járnak eleség után.

A Berkeley egyetem kutatói több mint 60 állatfajta szokásainak megváltozását vizsgálták ennek fényében. Az eredményeket a Science-ben publikálták.

Az emberek sok 10 ezer év alatt jutottak el a vadászó-gyűjtögető életmódtól a földművelésig, az állattenyésztésig, az urbanizációig, az iparosodásig. Ez afejlődés hatással volt az állatokra is, egyes fajok kihaltak, mások alkalmazkodtak, úgy, hogy az éjszakai életet választották.

A kutatók azokat az adatokat elemezték, amelyeket GPS és kamerás figyeléssel nyertek az állatok éjszakai mozgásáról azoknak a zónákban, amelyekben a legtöbb, illetve a legkevesebb emberi tevékenység folyt. Minden olyan mozgást figyelembe vettek, amely zavarhatja az állatokat, a vadászaton, földművelésen iparon kívül még a kirándulást és a sportolást is.

Végül megállapították, hogy átlagosan 20%-kal nőtt az állatok éjszakai mozgása.

A leginkább érintettek a nagy emlősök. A sportvadászat miatt az afrikai fekete antilop, például, nappal nem tud eljutni a vízhez, a vaddisznónak az urbanizáció miatt kellett szokásain változtatni. A prérifarkasnak a kirándulók miatt kell éjszaka zsákmányt keresnie. Több éjszakára van szüksége a tigrisnek is, és a vörös mazamának, a szarvasfélékhez tartozó dél-amerikai állatnak is.

Az alkalmazkodásnak van pozitívuma, amennyiben elősegíti az állat és az ember békés együttélését, de károsan hat az állatokra, csökkenti a tevékenységüket és a fiatalok túlélési esélyeit. Változik a zsákmányoló és a zsákmány viszonya is, ha a zsákmány éjszakai életre szorul, a zsákmányoló könnyebben elkapja.

A helyzet javítása érdekében a kutatók javasolják a „zoning temporale” bevezetését, azaz a nap bizonyos óráiban egyes emberi tevékenységek korlátozását. Ezt egyes helyeken, reprodukciós évszakokban már meg is valósították.