Írolvasgondol

A Válás olasz módra című, 1961-ben készült klasszikus olasz vígjáték a bolognai Cinema Ritrovato (Megtalált mozi) restaurált filmjeinek egyik gyöngyszeme volt.

Martin Scorsese, a rendezvény védnöke így nyilatkozott a filmről: „19 éves voltam, amikor először láttam és nagy hatással volt rám. Képzeletemet rögtön megragadta Marcello Mastroianni alakítása”.

Lehet-e elfelejteni, ahogyan Mastroianni szicíliai akcentussal beszélt, ahogy szemöldökét vonogatta? Pietro Germi filmje a humor és a társadalomkritika eszközeivel formálja meg benne Ferdinando Cefalú de  Agromonte báró becsületbeli gyilkosságát, mivel csak ezen a radikális módon tud megszabadulni hozzákényszerített, csúnya feleségétől és veheti el 16 éves unokahúgát. A film sikerét ritmusa, a fényképezés, Germi rendezése és Mastroianni zsenialitása adja. Ez utóbbi szerencsésen szabadult meg ezzel a szerepével a „latin szerető” skatulyájától.

Mert Fefe éppen az ellentéte a latin lovernek. Vonszolja magát a nagy házban, egy hanyatló arisztokrácia romjain, nézegeti magát a tükörben, próbálja magát meggyőzni arról, hogy vonzó, diétázik. Házassága már kifáradt. És a negyvenes éveiben járó báró beleszeret a csaknem gyermek rokonlányba, aki korának ártatlanságával azt hiszen, hogy viszontszereti. A báró elkezd terveket szőni arról, hogyan szabadulhatna megunt feleségétől. Fantáziái közé tartozik, hogy űrhajósként felküldi a holdra. A megoldásra végül egy újságír vezeti rá. Egy cataniai nőről szól, aki a mozi kijárata előtt ölte meg az öt megcsaló férjét. „A déli becsület megtalálta a maga hősnőjét” – olvasta a báró, aki megtalálta a maga megmenekülési lehetőségét is.

Abban az időben a becsületbeli gyilkosságok száma elérte az évi ezret. Ezekért a bűnökért automatikusan legfeljebb 3-7 évi börtön járt, míg a közönségek gyilkosságokra akár 20 év, vagy életfogytiglan.

Aki megöli házastársát, lányát vagy testvérét annak törvénytelen testi kapcsolata miatt, azt a becsületén ért sérelem feletti haragjában elkövetett emberölés címén ítélték el – így szólt az olasz büntető törvénykönyv 587. paragrafusa, amelyet csak 1974-ben, az abortuszról tartott népszavazás és az 1975-ös családi törvény megszavazása után töröltek el.

„A film, amelyen ma már csak nevetünk, azt mondja el, hogy akkor az olaszok ezrei hogyan tudtak csak elválni. A komédia ujjal mutatott országunk szégyenfoltjára” – jelentette ki Gian Luca Farinelli, a fesztivál igazgatója. Scorsese osztja a véleményét. „Nehéz megmagyarázni, de a film számomra szatíra. Minden részlet a valóságot tükrözi. Germinek csak egy kicsit el kellett túloznia, hogy a filmet szórakoztatóvá tegye. Ha a megfigyelés olyan pontos, mint Germi filmjeiben, a korlát a humor és a komoly mondanivaló között eltűnik.”