Mary Shelley-ről, a Frankenstein írónőjéről életrajzi film készült, amelyet a napokban mutatnak be világszerte. Ő volt az úttörő a sci-fi irodalmat gazdagító nők sorában, de számos követője volt – emlékeztet a Huffington Post.

Ezek a nők, bár kevésbé népszerűsítették őket, nem maradnak el Isaac Asimovtól, George Orwelltől, vagy H.G.Wells-től.

A januárban elhunyt Ursula Le Guin a legnagyobb Mary Shelley után. A politikai és feminista sci-fiben kiváló alkotása A kifosztottak, amelyben egy anarchista rendszerű bolygót ír le. 1974-ben ez a könyv kapta meg a sci-fi műfaj három legkiemelkedőbb díját, a Hugót, a Nebulát és a Locust.

A feminista megközelítésben, amely regényeit gyakran jellemzi, szintén úttörőnek tartják. Az 1969-ben megjelent Az éjszaka balkeze című könyvben az olvasó olyan bolygóra kerül, ahol nem léteznek biológiai nemek. Nincsenek sem férfiak, sem nő, az emberi lények szükségük szerint öltenek magukra férfi vagy női vonásokat.

Johanna Russ néhány évvel később írta A férfi másik fele című művét, amelyben egy titokzatos vírus elpusztítja a férfiakat és létrejön egy kizárólag nőkből álló társadalom. Az egyik nő visszamegy a múltba, 1960-ba. Összehasonlítva a két korszakot, erős bírálattal illeti a régi, amelyben a szexizmus és a patriarchátus uralkodott.

Lois McMaster Bujold a „space-opera” királynője. A sci-fi egyik legrégibb és legnépszerűbb fajtája, geopolitikai és tudományos tételekkel fűszerezett  űrkalandok jellemzik, mint a Csillagok háborúját vagy az Űrszekereket. Az amerikai írónő a szerzője a Vorkosigan-sagának, amely ma már klasszikussá vált.

George Orwell az 1984-gyel megírta a történelem leghíresebb antitotalitárius regényét, de jóval előtte egy nő még rémisztőbb jövőt vetített az emberek elé. A brit Katherine Burdekin 1937-ben publikálta A horogkereszt éjszakáját, két évvel a második világháború kezdete előtt, amit akkor még kevés közszereplő mert megjósolni. Burdekin egy 700 évvel későbbi korról ír, miután Hitler győzött Európában. A náci rendszer, amelyet leír, már elvégezte a zsidók kiirtását, az „idegenek” pedig rabszolgasorra jutottak. A nőktől eltiltottak minden jogot, egyetlen feladatuk lett: szülni. És mindent eláraszt az ideológiai propaganda és a terror. Látomásai, ha rövid időre is, nagyrészt beigazolódtak, de ma sem múlt el a veszély, hogy a világ újraélhet hasonló szörnyűségeket.