Anglia déli partjainál állnak Chichestertől Sunderlandig azok az akusztikus tükrök, amelyek védelmi célokat szolgáltak a két világháború között a radar elődeként – írja a NatGeo.
Az első világháború után következő években a szigetország olyan nagy akusztikai programba kezdett, amelynek célja az ellenséges repülőgépek hangjának időben való észlelése volt. A kutatás nem annyira az elektronikus technológiára koncentrálódott, mint inkább az akusztikusai fizikára és a merev felületek visszaverődési tulajdonságaira.
A projektet William Sansome Tucker őrnagy irányította, az 1920-as évektől kezdődően. A „tükrök” cement parabolákból álltak, átmérőjük 5-10 méter volt. A belsejükbe mikrofont helyeztek el és a tenger felé néztek. Két típust fejlesztettek ki. Az egyik egy parabola szekció jellemezte, és a hanghullámokat egy pontra koncentrálta, a másiknak egy szférikus szekciója volt és a hanghullámokat a parabola középpontjának közelségébe gyűjtötte.
Mind a két fajtánál a görbületet és a tükör méreteit annak a hangfrekvenciának megfelelően tervezték meg, amelyet a repülőgép motorja generált.
Amikor a hanghullámok elérték a homorú szférát a cementépítmény közepén, a vele szemben felállított mikrofonok továbbították azokat a közelben elhelyezkedett vevőkészülékeknek, amely riadóztatott.
Ezek az építmények képesek voltak elfogni a repülők hangját 25 mérföld távolságból 15 percnyi időt engedve a brit tüzérségnek a támadásra való felkészülésre.
Az első akusztikus tükröket az első világháború végén Kent grófságban telepítették: Joss Gapben állítottak fel 5 méter átmérőjű, irányítható tükröt és Doverben ugyanilyent. A 20-es években pár méterrel tőle egy nagyobbat. A későbbiekben Hythe-ben, Abboth Cliffben, majd Denge-ben, ahol felépült a légierő kísérleti intézetet és főhadiszállása. Itt építettek meg és teszteltek három tükröt. Az egyik 6,5, a másik 10 méteres volt. A harmadikat ívalakban építették. Kettős, egy vízszintes és egy függőleges hajlattal rendelkezett, ami jobban felerősítette a hangokat.
Miután felállítottak további hat tükröt Northern és Yorkshire között, egy olyan hálózatot terveztek, amely Kelet-Anglia és Dorset között minden 5 km-en rendelkezett volna egy-egy tükörrel. A tervet azonban nem valósították meg. 1936-ban elfogadták egy repülőgép hanghullámait a tükröknél sokkal nagyobb távolságból. Ez megpecsételte az akusztikus tükrök sorsát és jelezte a radar megszületését.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
