Tudják-e, hogy a világ legimpozánsabb organizmusa nem a bálna, hanem a gomba? Hogy a gombák közelebb állnak az állatokhoz, mint a növényekhez? A Kew-i Királyi botanikus kertekről szóló jelentésből sok érdekességet megtudhatunk róluk – írja a Le Figaro.

Utoljára ilyen teljes körű vizsgálatot a FAO tett 2004-ben. A mostani felmérés fő célja ráébreszteni az embereket ennek az alábecsült és kevéssé ismert biosokféleségnek a fontosságára.

A dokumentum egyes részeit Francis Martin francia mikrobiológus, a Van-e a gombának kalapja című könyv szerzője magyarázza a lap olvasóinak.

Bármilyen meglepő – mondja – a gombák közelebb állnak az állatokhoz, mint a növényekhez. Sejtjeik nem ligninből és cellulózból tevődnek össze, hanem kitinből, mint egyes rovarok vagy tengeri állatok páncélja. Nem tudnak végrehajtani fotoszintézist, amelyben a Nap energiájának segítségével átalakulhatnak a levegőben lévő széngázt cukorszükségletük megtermelésére. Van viszont egy enzimatikus gépezetük, amellyel a növényekből tudnak táplálkozni. Vannak azokban olyan gombák is, amelyek olyan mikroelemeket adnak a növényeknek, amelyek a növekedésükhöz szükségesek.  Viszonzásul a növényektől cukrokat kapnak. Ez a kölcsönös támogatás már 100 millió évvel ezelőtt létrejött. És lehetővé tette a  növények elterjedését.

Vannak tisztogató gombák, ezek „reciklálják” a száraz fákat és leveleket.

A gombák nagy többsége szabad szemmel nem látható. Olyan sokfélék, hogy minden gramm földben 1000 – 1500 fajta van. Ezeknek a feléről nincs is leírás. Minden évben mintegy 2000-et azonosítanak, eddig 144 ezer fajta van összeírva. Becslések szerint 3-5 millió gombafajta létezik és nagy részük valószínűleg eltűnőben van. „Valahányszor egy rét, egy erdő helyére parkoló épül, elpusztítunk olyan fajtákat, amelyeket meg sem ismerhettünk” – sajnálkozik Martin, aki ezt katasztrofálisnak tartja, figyelembe vége a gombák hasznosságát. Egy gomba, a penicillium notatam szintetizálta az első felfedezett antibiotikumot, a penicilint. Gomba az élesztő is, amely nélkül nincs kenyér, sajt, sört. Kínában évszázadok óta használják a gombákat a gyógyászatban. Most a kínai tudósok azon dolgoznak, hogy azonosítani tudják azokat a molekulákat, amelyek a gyógyhatása előidézik.

Jelenleg a UICN vörös listáján csak 58 kihalással fenyegetett gombafajta van, de van a szervezetnek olyan programja, amely az adatok bővítését célozza.

A gombák látható részei, a lábuk és a kalapjuk csak kérészéletű gyümölcsei a nagy rosthálózatoknak, amelyek a talaj felszíne alatt néhány cm-re emésztik a fát és a leveleket, hogy humusszá változtassák azokat, amelyek szimbiózisban vannak a fák gyökereivel. „Amikor az erdőben kószálunk, élő, mikroszkopikus organizmusok valóságos szőnyegén járunk. A gyümölcs csak a látható rész. Sok gomba nem is hoz gyümölcsöt minden évben. Van, amelyik csak 10-20-30-40 évente, megfelelő körülmények kellenek hozzá, mindenekelőtt nagy nedvesség – a gomba 80%-a vízből áll – és cukor nagy mennyiségben. Ősszel van az ideális szezonjuk, mert a fák akkor hozzák vissza a levelekből a cukrokat a gyökereikbe. De ez még nincsen tudományosa bizonyítva.”

A gombák földalatti hálózatai különösen impozánsak lehetnek. Az egyik oregoni erdőben van egy gomba, amelynek rosthálózata több mint 8 km-en terül el. Ha kitermelnék, több száz tonnát nyomna. Ez lenne a világ legnagyobb gombája és mivel 2 ezer éves, az egyik legrégibb is. Ez a gomba, amelynek gyümölcse ehető, egy élősködő, fáról fáig kúszik, és elpusztítja azokat. Az erdőt, amelyben él, nem véletlenül nevezik a „Szerencsétlenség erdejének.”

Rajtunk is élnek gombák ezrei, a bőrünkön, a fülünkben, az emésztő csatornánkban. Nem szükséges eltúlzott higiéniával megszabadulni tőlük, mert valószínűleg ezek védenek bennünket a betegségeket hordozó baktériumoktól.

Egyes gombafajták hallucinogének. Ilyen például a légyölő galóca, amelyet Lappföldön a sámánok használtak, hogy transzba essenek. Ez titok volt, amit féltékenyen őriztek, csak a sámánok fogyaszthatták a megszárított bőrét. A nép a sámán vizeletéből ivott, hogy némileg osztozhasson a révületében.

A történelem folyamán minden civilizáció használta a gombák ilyen hatását, hogy kapcsolatba lépjen isteneikkel, szellemeikkel, halottaikkal. A peyote, a közép-amerikai indián kultúrákban használt „szent gomba” különösen a 60-as, 70-es években vált kultikussá a „tudattágítók” körében pszicho-aktív hatásával.

Kevésbé ismert, hogy a camembert penészrétegét is hallucinogénnek tartották kezdetben, de ezeket az elemeket apránként sikerült kiiktatni belőle.