A neandervölgyi ember kezének morfológiája nem erőt igénylő, inkább precíziós munkára utal.

Ez az ősünk kb. 30 ezer évvel ezelőtt tűnt el. A kutatók a 19. században kezdték megtalálni nyomait. Ezek alapján olyan elképzelés alakult ki róluk, hogy unintelligens, durva emberek voltak. Imázsa azonban kezd megváltozni. A tübingeni egyetem kutatói kezének felépítését vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy precíziós munkára volt alkalmas. Kézcsontjának anatómiáját elemezve eddig azt gondolták a tudósok, hogy azok erős fizikai munkáról árulkodnak.

A legújabb módszerekkel vizsgálva azonban ez valószínűleg téves megállapítás volt.

„Új módszert alkalmaztunk, amellyel meg lehet állapítani a kéz izmaiból, hogy valaki milyen tevékenységet folytatott egész életében.  3 D modellizációval az izmoknak azt a területét vizsgáltuk, ahol a csontokhoz fixálódnak”  - magyarázták a kutatók.

Az összehasonlító elemzések során 6 neandervölgyi és 6, az első időkből származó modern ember kövületét vizsgálták. Ezeket európai, nyugat-ázsiai és észak-afrikai  ásatásokban találták. Az eredmények anatómiai bizonyítékot adnak a neandervölgyi ügyességéről. Alátámasztják azokat a régészeti tanulmányokat, amelyek szerint finom eszközöket állítottak elő és használtak. Pld. csontszerszámokat, gyantát, köteleket, festő eszközöket. Az eddig megtalált legrégibb barlangfestményeket nekik tulajdonítják.

Ezt bizonyítják a megtalált nagyon kis méretű kőszerszámok is, a pattintott kövek, amelyekkel finoman kellett bánni. A 6 neandervölgyi közül egyiknek a kézizmai mutattak arra, hogy zömmel nehéz fizikai munkához vették igénybe. Ez arra utal, hogy tevékenységeik nem nagyon különböztek egymástól, viszont a 6 első modern embernél már jelentősek voltak a különbségek, és ez a korai munkamegosztást megjelenését bizonyítja. A kézizmok néhányuknál ismétlődő precíz mozdulatokra mutatnak, másoknál pedig erőt igénylőkre.