A Berkeley egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy mire gondol a hazárdjátékos attól kezdve, hogy fogad, addig a pillanatig, amikor megtudja az eredményt.
Kiderítették, hogy a játékos nem arra gondol, hogy már megint bűnbe esett, pedig megfogadta, hogy abbahagyja, hanem felidézi a korábbi fogadásait. Ha nyert, azon bánkódik, hogy miért kis tétben fogadott, ha veszített, azért.
A kutatók elektrokortikográfiával figyelték tíz olyan kísérleti alany agyi tevékenységét, akiknek fogadniuk kellett és az eredményeket várták.
Mivel ebben a vizsgálatban több száz elektródát helyeznek el közvetlenül az agy felszínére a koponya felnyitásával, csak azoknál a pácienseknél lehet alkalmazni, akiknél epilepszia miatt agyműtétet kellett végrehajtani. Így a berkeley kutatók kísérleti alanyai 4 amerikai kórház epilepsziás betegei voltak.
A kutatók figyelmének középpontjában homlokkéreg állt. Ezt a területet jól ismerik egy régi esetből: 1848-ban Phineas Gage amerikai munkást szörnyű baleset érte: egy robbanásnál egy vasrúd átfúrta koponyáját és súlyosan megsértette a homloklebenyét. Nem halt meg, eg idő után újra tudott mozogni, beszélni, de a személyisége megváltozott, hirtelen haragú lett és semmiért nem érzett lelkifurdalást.
A mostani kutatások eredményei segítenek megérteni, hogy működik vagy nem működik a megbánás folyamata az agysérülteknél, vagy azoknál, akiknek a viselkedése azt mutatja, hogy soha nem bánnak meg semmit sem.
A kutatók meglepte, hogy ez a folyamat a homlokkéreg több területét érinti. Ennek okát azzal magyarázzák, hogy ez teszi lehetővé, hogy az agy párhuzamosan nagy mennyiségű információt dolgozhasson fel és gyorsan tudjon dönteni.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
