Roberta Sinatra olasz kutató a Science-ben megjelent írásában elemezte a művészvilág sikereinek dinamikáját. Kollégáival csaknem félmillió művész életútját vizsgálták meg, míg kiderítették, hogy a sikerhez nem elég a tehetség. Minden tényezőt felülír a neves intézményekbe való minél előbbi bejutás.
„Sokkolónak tűnhet, de a helyek, ahol egy képzőművész kiállítja első öt művét, meghatározzák a pályáját a következő 20 évre. Aztán szerepet kaphat a véletlen is. Például nem volt eleve biztos, hogy a Mona Lisa a világ leghíresebb képévé válik. A minőség nem esik egybe a felfogott értékkel. Egy párhuzamos világban a Louvre látogatói a Sziklás Madonna előtt szelfiznének, ha 1911-ben ezt lopták volna el” – írja Sinatra.
A kutató fizikából szerzett diplomát, dolgozott Bostonban és Budapesten Barabási Albert Lászlóval, a komplexitás gurujával, akivel együttműködve írta meg tanulmányát. Kutatott Bécsben, Torinóban és Koppenhágában is.
Az általa felállított algoritmusból kiviláglott számára, hogy egy művész pályája a kurátorok és a pártfogók támogatásától is függ. „Jean-Michel Basquiat egyik művét 110 millió dollárért adták el, valószínűleg nem vált volna híressé, ha Andy Warhol és Keith Haring nem nyitották volna ki számára a megfelelő ajtókat.” A művész váratlan halála is megsokszorozhatja hírnevét.
Egy már ismert galériában való kezdés megduplázhatja a további sikereket azokéhoz képest, akik a perifériáról indulnak. Műveiket ötször gyakrabban tudják eladni az árveréseken és ötször drágábban – állapította meg Sinatra, aki kutatását a jövőben az irodalom és a film tárgykörére is kiterjeszti.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
