Úgy látszik hiába minden megbékélés,  továbbra is táplálják azokat a legendákat, mely szerint  Yoko Ono tönkretette John Lennont.

Ezúttal Ray Connolly angol szerző Being John Lennon: A Restless Life című könyvében erősen negatív színekkel ecseteli, hogy a japán művésznő hogyan erőszakolta be magát Lennon életébe.

Connolly szerint Yoko agresszív volt, állandóan levelekkel bombázta a Beatles alapítóját, és amíg meg nem szerezte magának, mindig megjelent ott, ahol Lennon tartózkodott.

Köztudott, hogy John és Yoko 1966. november 7-én találkoztak egy londoni galériában, az avantgárd művésznő kiállításán. Yoko utólag véletlennek állította be, Connolly szerint azonban a nő kereste az alkalmat a találkozáshoz, majd arra kérte Lennont, hogy komponáljon zenét az egyik rövidfilmjéhez.

John környezetének nem tetszett a japán nő. Nagynénje, a legendás „Mimi néni”, aki gyakorlatilag felnevelte őt, egyszerűen „mérgezett törpének” nevezte, a többi Beatle pedig állítólag nem engedte, hogy jelen legyen a stúdióban, amikor lemezfelvételeiket készítik. (1969 elején, a Let It Be munkálatai közben azonban mégis ott volt, igaz, Paul McCartney menyasszonya, Linda McCartney is – természetesen az a legenda is régóta tartja magát, hogy a Beatles szétválásában komoly szerepe volt annak, hogy a két nő ki nem állhatta egymást).

A szerző szerint Yoko állandóan a figyelem középpontjában akart lenni, olyannyira, hogy Lennon úgy érezte: a nő a sztár, és ő a közönség.

John végül elvált feleségétől, első gyermeke, Julian anyjától, Cynthia Powell-től, és 1969. január 20-án összeházasodtak Gibraltárban Yokóval. Connolly azt is negatívumként hozza elő, hogy Yoko apránként „beépült” Lennon szakmai életébe. Állítólag nem szerette a rock-zenét, „kulturálisan közönségesnek” tartotta. Ehhez képest ő maga is szerepelt az 1969-ben létrehozott Plastic Ono Bandben, és a 70-es években több közös alkotású stúdiólemezt is készítettek, a Somewhere in New York City-től a Double Fantasy-ig.  És ne felejtsük el azt sem, hogy Lennon igazi alkotói fénykora éppen a Yokóval való megismerkedés után kezdődött, és a Beatles-nek írt remekművek után olyan nagyszerű szólóalbumokkal jelentkezett, mint a John Lennon/Plastic Ono Band és a minden idők egyik legjobbjának  tekintett Imagine, és akkor vált a békemozgalmak, az erőszakmentesség ikonjává is. És talán Yokóban találta meg az alkotótárs mellett is azt az anyafigurát, akinek hiányát egész életében megszenvedte.

Természetesen Connolly nem hagyja ki történetében Lennon „elveszett weekendjét”, másfél éves viszonyát May Pinggel, akivel Yoko hozta össze, és persze ki más vetett volna véget az idillnek, mint ő maga.  Akárcsak Albert Goldman hirhedt The Lives of John Lennon című könyvében, ő is hosszan tárgyalja az énekes-zeneszerző állítólagos paranoiáját, holott vélhetően akkor találta meg igazi békéjét, amikor 1975-ben visszavonult a zenéléstől, hogy Yokóval közös gyermekük, Sean nevelése álljon élete középpontjában.

Mindazonáltal nem lehet azt állítani, hogy Ray Connolly ne ismerte volna John Lennont. Annak idején számos interjút készített vele és a Beatles többi tagjával, közreműködött a Fab Fourról szóló könyvekben is. 1980. december 9-re tervezett Lennonnal egy újabb nagy beszélgetést. Lehet, hogy ez a fel nem dolgozott keserűség szülte ezt a munkáját?