Több mint 1,6 milliárdan hallgatták meg a Queen leghíresebb dalát a különböző streamingeken, és ezzel az első helyre került a 20. században komponált dalok listáján.

A Bohemian Rhapsody, amely a záró angol himnusz-feldolgozás előtti utolsó dal az A Night At The Opera című 1975-ös albumon, a ballada, a hard-rock és az opera különleges elegyítése.

Ezzel a lemezzel került be a Queen először az amerikai és brit toplistákra. A szigetországban a dal 9 hétig volt number one. Holott az együttes akkor már három éve létezett, és az A Night At The Opera a 4. albumuk volt, de alig-alig ismerték őket. Amikor 1991-ben Freddie Mercury halála után újra megjelentették a kislemezt, újabb 5 hétig vezette a toplistát. 2000-ben Nagy-Britanniában az évszázad lemezévé választották. 2004-ben bejutott a Grammy Hall of Fame-be, és 2008-ban 40 ország több millió hallgatója szavazta minden idők legszebb dalának.

Az azonos című film, amely eddig 600 millió dolláros bevételt hozott, mint minden nagy siker, megosztotta a véleményeket. A szkeptikusok bírálják az életrajz pontatlanságait, másik viszont nagyra értékelik Rami Malek alakítását Freddie Mercury szerepében és természetesen a zenét, köztük az együttesnek az 1985-ös Live Aid-en nyújtott teljesítményét.

Hogyan született meg ez a dal?

Az 5 perc 56 másodperces felvétel hat hétig készült, összetettségéhez, bravúros hangzásához képest meglehetősen rövid ideig. A munkálatok a wales-i Monmouth melletti Rockfield Stúdióban folytak. A dal híres különleges zenei struktúrájáról, amely öt tételből áll. Egy a capella kórus bevezetőből, egy balladisztikus részből, amelynek végét gitárszóló jelzi, ezután az a különleges „operarészlet”, amit élőben sosem tudtak előadni. (És általában lehagyták a bevezető kórust is). Ezt követi egy igazi hard-rock tétel, amelyet végül e lírai kóda zár le zongorával és gitárral. És mindehhez, ahogyan az LP borítóján külön hangsúlyozták, egyetlen szintetizátor-hangot sem használtak fel.

Roger Taylor, az együttes dobosa mesélte, hogy az EMI lemezkiadó túlságosan merésznek találta, és meg akarta vágni, de az együttes nemet mondott, és ragaszkodott hozzá, hogy az albumot beharangozó kislemezen a teljes változat szerepeljen.

Az opera-tétel Mercury érdeme, aki szenvedélyesen szerette ezt a műfajt – sokan emlékeznek még a Barcelona című duettjére  a világhírű szoprán Monserrat Caballéval – és sémán kívüli dallamokat keresett, amelyek feltűnést kelthettek abban a rock-világban, amelyet akkor a Led Zeppelin, a Pink Floyd és a nagy progresszívek uraltak a Yestől a Jethro Tullig.

Mercury rapszodikusan, nagy összevisszaságban írt a dalt, az operarészlet szövegét telefonkönyvből, szétszórt cetlikről szedte össze, mások számára nemegyszer érthetetlen mondatok is belekerültek. A zongorán, amelyet a stúdióban használt, korábban Paul McCartney játszotta a Hey Jude felvételén, amely a maga idején minden idők leghosszabb kislemeze volt. Brian May mesteri gitárszólója az egyetlen olyan részlet volt, amelynél nem voltak rájátszások.

Amikor John Reid, a zenekar menedzsere lejátszotta a felvételt Elton Johnnak, az énekes-zongorista állítólag felkiáltott: „Megőrültetek? Ezt soha nem fogja a rádió leadni.”

Mercury, az egyetlen, aki hitt benne, titokban odaadta a Bohemian Rhapsody-t  barátjának, Kenny Everett dj-nek, aki szünet nélkül adta 48 órán át a Capital FM-en.  A többi már történelem.

A videót, amelyet az elsők között forgatták a rock-történetében, Bruce Gowers rendezte. Felvétele három óra hosszat készült, és 3500 fontba került. A különleges effektusokat a felvételkor közvetlenül tették rá.

A szám nagy rejtélye a jelentése. Roger Taylor így magyarázta a BBC-n. „Az értelmét maga a dal magyarázza, és vannak benne nonszenszek, amelyek feleslegessé teszik a rejtett értelmek keresését.”

„Freddie nagyon keveset beszélt a gyerekkoráról, de ebben a dalban sok van önmagából és a származásáról. Nem hiszem, hogy valamikor is megtudjuk a jelentését, de ha megtudnánk, akkor sem mondanánk meg” – tette hozzá Brian May.

Állítólag a „Galileo Galileo figaro magnifico” magára May-re utal, hiszen a gitáros egyben jeles asztrofizikus, míg a fenyegető „Bismillah” (Allah nevében) egyenesen a Koránra.

Van, aki azt állítja, hogy a dalt Goethe Faustja ihlette, és hogy a gyilkos, akire Mercury utal, a kivégzését megelőző éjszakán arabul beszélt istennel, hogy megmentse lelkét. Mások hasonlóságokat véltek felfedezni Albert Camus Közöny című regényének cselekményével, amelynek főhőse szintén egy gyilkos, akit halálra ítélnek.

A dalhoz kulcsot jelenthet az is, hogy Mercury-t akkortájt hagyta el menyasszonya, Mary Austin és állítólag ekkor jött rá saját biszexualitására. Tehát a következő híressé vált sorok -

„Mama, just killed a man
Put a gun against his head, pulled my trigger, now he's dead
Mama, life had just begun
But now I've gone and thrown it all away” –

nem más, mint Freddie Coming Out-ja, ahogyan erre életrajzírója, Lesley-Ann Jones és utolsó élettársa, Jim Hutton is utal. Vagyis igazából a saját metaforikus halálát énekelte meg!

Az énekes szülei ugyanis a zoroasztrizmus követői voltak, amely elutasítja a homoszexualitást. A másság elutasításaként vagy elfogadásaként értelmezhetők a következő sorok:

So you think you can stone me and spit in my eye?
So you think you can love me and leave me to die?

A befejezés viszont fel is oldja ezt a fájdalmat:

„Nothing really matters to me
Any way the wind blows”

 Lehet sokféle értelmét keresni a dalnak, mint ahogyan az a rock más legendás darabjaival is előfordult, elég csak a Beatles A Day In The Life-jára, vagy a Led Zeppelin Stairway To Heaven-jére gondolni. A lényeg az időtálló kompozíció és előadás, amely a Zene élő klasszikusai közé emeli a Bohemian Rhapsody-t.