Május 22-én mutatták be a francia mozik Claude Lelouch Egy élet legszebb évei című filmjét, amely az 1966-ban készült, immár klasszikussá vált Egy férfi és egy nő epilógusának tekinthető.

Az emberi érzelmek nagymesterének, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint az Élni az életért, az Egyesek és mások, az Edith és Marcel, és aki már 1986-ban elkészítette leghíresebb filmje folytatását Egy férfi és egy nő – húsz éve már -  a Le Nouvel Observateur szerint most sikerült megvalósítania a lehetetlent. Egy 88 éves ember arcán keresztül mutatta meg annak egész életét. Ez a 88 éves ember Jean-Louis Trintignant, akitől Lelouch azt kérte, hogy fél évszázaddal az Aranypálmával díjazott Egy férfi és egy nő után játssza el újra Jean-Louis Duroc, az egykori autóversenyző szerepét.

A helyszín ezúttal egy normandiai nyugdíjas otthon, ahol a Trintignant-nal pontosan egykorú Anouk Aimée, azaz Anne Gauthier, a régi partner, meglátogatja őt. Trintignant egy karosszékben ül a zöld pázsiton, alig játszik, csak jelen van. A kamera vizslatja a kortól és a betegségtől barázdált arcát. Partnere felidézi a hajdani bolond szerelmi történetet, de ő már csak arra emlékszik, hogy szeretett egy hűséges asszonyt, akit nem érdemelt meg.

Tizennyolc perces beszélgetésüket hosszú csendek, a régi filmből származó fekete-fehér képsorok szakítják meg. A lap szerint gyönyörű, felkavaró jelenet, a film többi része már felesleges. De mégsem az: Lelouch a történet epilógusát akarta megcsinálni, amelyet Trintignant régi, felejthetetlen kamaszos mosolyával zár le.