Egy új elmélet szerint 7 millió évvel ezelőttről kezdve a sugárzás növekedése események sorozatát vonta magra után. Ezek között erdők felgyulladását is, ezért a két lábon járásnak voltak előnyei – írta a La Repubblica.
A Journal of Geology-ban megjelent amerikai tanulmány szerint a Tejút több csillagának felrobbanása kényszerítette az embert a felállásra és ez döntő volt fejlődése szempontjából.
A kutatók szerint több millió évig folytatódó robbanások, amelyek sugárzással árasztották el a Földet, 2,6 millió évvel ezelőtt értek el a csúcsra. A kozmikus sugarak ionizálták az atmoszférát, ami növelte vezető képességüket és ezáltal gyakoribbá váltak a villámcsapások. Égtek az erdők, ami teljesen megváltoztatta a tájat. Az erdők helyét rétek foglalták el, kevesebb lett a fa és az embernek két lábra kellett állnia, hogy a magas fűben meglássa ezeket és a közeledő ragadozókat.
Az ember két lábra állásának története legalább 6 millió évvel ezelőtt kezdődött, a Sahelantropusszal, egy olyan fajjal, amely még nagyon hasonlított a majomra, és amelynek kövületeit Csádban találták meg.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Papp Levente 2019.06.18. 22:19:37
A kb. 1,5 méteres kétlábon járó előember nem igazán látott a magas fűben. Ugyan milyen előnyt jelentett neki a kétlábon járás?
májnémiz nobádi 2019.06.19. 08:46:33
Dosó 2020.02.12. 14:17:14
a halott kicsinyét. Három lábbal nehezen, ügyetlenül mozgott a fán. Amikor a földön táplálkoztak,
akkor kicsinyét magához szorítva néhány lépést két lábon járt. Az anyaméh korlátozott ideig,
korlátozott teljesítményre képes. A nagyobb agy fejlődésére fordított energia miatt kevesebb
energia jutott a test izomzatának fejlődésére. Az okosodó újszülöttek kevésbé tudtak kapaszkodni,
az anyának fognia kellett a kicsinyét. Változott a környezet, erdős, ligetes puszták alakultak ki és
egyre nagyobb távolságot kellet táplálékkeresés közben a földön megtenni. Kialakult a család, egy
anyának több különböző korú gyermeke is lehetett. Kis fantáziával elképzelhető a botladozó
vándorló csapat, amint egy anya kézen fogva vezeti a nagyobb gyermekét, miközben a kicsit karjában
tartja. A többiek és a férfiak kezükben botot, szerszámkövet, élelmet visznek.
A nők és az agy fejlődése állította talpra emberőseinket.
Persze kellet a környezet és a körülmények kedvező összejátszása is.