A legnagyobb tragédiából is lehet látványosságot csinálni. Az amerikaiak ennek igazán értik a módját: páratlan rendezői tehetségükkel át tudják éltetni a Dallasba látogatókkal John F. Kennedy elnök meggyilkolását.

Lift visz fel a Dealey Plaza és az Elm Street sarkán álló dallasi könyvraktárnak arra a bizonyos 6. emeletére és a látogató azonnal úgy érzi magát, mintha visszakerült volna 1963. november 22 reggelére. Ott van az ablak, ott vannak a nagy könyves dobozok, egy videó-rekonstrukció a lövések pillanatait idézi fel. A látogató önkéntelenül arra gondol, hogy miért nem akkor lőtt a gyilkos, amikor az elnök kocsija éppen szemben volt az ablakkal? Miért csak pár pillanattal később, amikor eltávolodott és a célpont háttal volt?

A képek nem adnak a kérdésre választ, bár a legnagyobb részletességgel mutatják be a merénylet előtt és után történteket. Nagy ábrán láthatók a ballisztikus pályákról készült tesztek, Kennedy kórházba szállítása, annak a detektívnek az öltönye, aki Lee Harvey Oswaldot tartja, amikor Jack Ruby rálőtt a dallasi börtön folyosóján. Megnézhető továbbá Abraham Zapruder híres amatőr filmfelvétele, amely a lövés pillanatában készült és a gyilkos fegyver is. És itt újra felmerül a 66 éve visszatérő „miért” és „hogyan” kérdése.

Helyet kap a kiállításon a gyilkosságot vizsgáló Warren-bizottság jelentése, majd az, amely a 70-es években született jelentés. Megismerkedhetünk a különböző összeesküvés-elméletekkel, köztük azzal is, amelyet Oliver Stone fogalmazott meg a JFK című filmjében.

Egy emelettel feljebb Kennedy elnök öröksége a téma.

A látogatásnak ezzel nincs vége. Az épület elhagyása után a látogató a dráma helyszínére jut, a kanyargós útra, a széles járdára. Látja a sövényt, amely mögül a többi lövés – lehet, hogy a halálos is – érkezett. Könnyű megtalálni a helyet, ahol Zapruder állt kamerájávál, vagy ahonnan Phil Willis készítette a fotót az első lövésről. Nem messze egy kis bódé áll. Robert J. Groden, Stone asszisztense itt árusítja a DVD-ket és a füzeteket, amelyek a merényletről szólnak azzal a feltételezéssel, hogy a fatális lövések nem Oswald irányából jöttek.

Hátra van még a múzeum boltja, ahol minden Kennedy-relikvia megvásárolható, még napszemüvegének másolata is, no meg az ilyenkor szokásos turista-csalogató giccsparádé. Van válogatás a hatalmas bibliográfiából, és képes ismertető a múzeumról és meg lehet vásárolni a korabeli újságokat is.

A múzeumi prospektus borítóján az elnök szavai, amelyeket pár órával halála előtt, Fort Worth-ben mondott: „Szeretnénk úgy élni, ahogy hajdanában éltünk, de a történelem ezt nem engedi meg számunkra.”