A What’s My Name – Muhammad Ali című dokumentumfilmet Antoine Fuqua alkotását a bolognai Biografia fesztiválon mutatták be. Minden idők legnagyobb nehézsúlyú bokszvilágbajnoka természetesen az abszolút főszereplő – írja a La Repubblica.

A Cassius Clay-ként született bajnok nemzetközi karrierje 18 évesen indult a római olimpián, ahol  még félnehézsúlyban szerzett aranyérmet. A rendező innentől kezdve mérkőzésről mérkőzésre, híres mondataira felépítve mutatja be őt, ami azért is élvezetes teljesítmény, mert Ali a műfajt jócskán megelőzve igazi rapper volt. A cím onnan ered, hogy két ellenfele, akiket természetesen legyőzött, Ernie Terrel és Oscar Bonavena, következetesen Clay-nek nevezték, akkor is, amikor ő már felvette a Muhammad Ali nevet és áttért az iszlám hitre. Ali ugyanis rosszul érezte magát a „rabszolga névvel”, és nem érezte megfelelőnek, hogy így harcoljon az afro-amerikaiak polgárjogaiért.

A néző átélheti vele világbajnokká válását, Sonny Liston legyőzését, provokációit, vitáit, áttérését, Malcolm X-hez, Martin Luther Kinghez való közeledését,  vietnami háború elutasítását, ami miatt 1967-ben megfosztották világbajnoki címétől. Ekkor vált személye sporton túli ikonná. Az egyetemen diákok tömegei hallgatták, támogatták őt.

Eltiltása három évig tartott, és innen a visszatérés nagyon nehéz volt. Mérkőzése Joe Frazier ellen óriási esemény volt, amit mindenki látni akart. Ali korábban is hajlamos elfeledkezni ellenfelei balhorgairól. Évekkel korábban így került a földre Henry Cooper ellen, de felkelt és győzött. Frazierrel szemben is felállt, de ezúttal nem tudott győzni. Végül azonban visszavágott neki, és eljutott az „évszázad mérkőzéséig”, 1974-ben, amikor Kinshasában legyőzte George Foremant és újra ő lett a világbajnok.

A film bemutatja ringbeli pályafutásának befejezését, a Larry Holmes-tól elszenvedett vereséget, de Ali karizmája bőven túlmutat ekkor már a bokszon. Jimmy Carter elnök egyenesen őt küldte Afrikába, hogy támogatást szerezzen a moszkvai olimpia elleni amerikai bojkotthoz, de a későbbi elnökök, Ronald Reagantől Bill Clintonig szívesen mutatkoztak a társaságában. Ez utóbbi a könnyekig meghatódott, amikor a Parkinson-kórban szenvedő egykori bajnok reszkető kézzel gyújtotta meg Atlantában az olimpia lángját.