Amikor Don Siegel Szökés az Alcatrazból című filmjét 1979. június 22-én bemutatták, még csak 17 évvel korábban történtek azok az események, amelyek megihlették.

J.Campbell Bruce könyvéből írt forgatókönyvet Richard Tuggle. Nem megrendelésre írta, Tuggle „házalt vele”, míg rátalált Siegelre.

A valódi események 1962. június 11-én éjjel Frank Morris, valamint John és Clarence Anglin elítéltek kitépték cellájuk szellőző rácsát, bejutottak a cellák közötti belső udvarba, a csöveken feljutottak a tetőre, eljutottak a San Franciscó-i öbölig és egy szedett-vedett mentőcsónakon szöktek meg. Soha nem találták meg őket és azt sem tudjuk, hogy végül megmenekültek-e, vagy az áramlat, vagy a víz hidege végzett velük.

A rendező is nyitva hagyta a filmben a kérdést, a megoldást a néző képzeletére bízta.

Frank Morris, a szökés tervezőjének szerepe nagy színészi lehetőségeket adott Clint Eastwoodnak a korai western-figurák, vagy Piszkos Harry után.  Rögtön látszik rajta, hogy magas az IQ-ja, és rögtön rokonszenvezni kezdünk vele és társaival, annak ellenére, hogy tudjuk: mindhárman kemény bűnözők. Siegel nem feledkezik meg egy percig sem arról, hogy okkal kerültek az Alcatrazba. Szimpátiát keltenek, de tudjuk, hogy mindegyiküknek van egy sötét énje. Doc iránti empátiánk akkor a legnagyobb, amikor a depressziós festő levágja az ujját. A rendező mesterein ötvözi az elítéltek pozitív és negatív oldalait.

A film alkalmaz néhány funkcionális klisét, de akkor nem kicsinyeskedik. A filmet valóban az Alcatrazban forgattát, amelyet a szökés után egy évvel bezártak. A produkció  500 ezer dollárt fordított a rekonstrukcióra. Az épület abban a formában maradt meg a forgatás után. Aki most odalátogat, kap egy kazettát, amelyről meghallgathatja a nagy szökés történetét. Néhány cella eredeti állapotban látható, ott vannak még a papirmasé fejek is, amelyekkel félrevezették az őrköket. Megtekinthető a belső udvar is, ahol a rabok szabad levegőt szívhattak. A film mellett ez a lehetőség is gondoskodik arról, hogy a mítosz tovább éljen.