Régészeti kutatások folynak Szudán északi részében a Nílus keleti partjának közelében, ahol 20 piramis épült Kr.e. 650 és 300 között. A „kushitik”, az úgynevezetett fekete fáraók temetkeztek ide., akik vazallusai voltak az egyiptomi birodalomnak, majd – kihasználva a politikai káoszt - annak déli területein önálló királyságot építettek ki. Ebben az időszakban öt kushiti fáraó kormányozta egész Egyiptomot Núbiától a Földközi-tengerig.
Nuri legnagyobb és legrégibb piramisa Tohanga fáradóé volt, aki a Kr.e. 7. században Egyiptom északi határaira küldte csapatait Jeruzsálem védelmére az asszírok ellen, amiért az Ótestamentum is említést tesz róla. Sírját egy évszázaddal ezelőtt fedezte fel George Reisner, a Harvard régésze. Reisner csapata több mint 80 kushiti sírt tárt fel, amelybe a királyok és családtagjai temetkeztek és amelyeknek egynegyede felett állt valamilyen piramis. Sok sírt már akkor is víz borított, ami a Nílusból szivárgott át. Az ásatás emiatt nehéz, néhol lehetetlen volt. Reisner nem publikálta munkájának eredményeit, csak egy kis részét gyűjtötte össze egy régész 1955-ben. Nurival 100 éven át nem is foglalkoztak.
Reisner a kushiti fáraókat igazságtalanul alsóbbrendűeknek minősítette, életművüket csak a hagyományos óegyiptomi örökség részének tekintette.
Paul Creasman, az arizonai egyetem egyiptológusa a National Geographic támogatásával kezdte el 2018-ban a víz alatti ásatásokat. A Kr.e. 335-305 között uralkodó Nastasen fáraó piramisára koncentrált. A síremléket a terület legalacsonyabb részén építették meg. Reisner feljegyzései szerint régészei megtalálták a sírkamrához vezető lépcsőt, az egyikük be is lépett oda,de a térdig érő víztől tartva tovább ment a harmadik, és utolsó kamrába, ott ásott egy kis gödröt, összeszedett néhány szobrocskát, amelyek a túlvilágon voltak hivatottak elvégezni a fáraó körüli munkákat.
Creasman csapata 2019 januárjában jutott el a sír bejáratáig, amely teljesen víz alá került a Nílus vízszintjének emelkedése miatt. Megerősítették a keskeny sírbejáratot, csúzdát építettek, hogy egy esetleges sziklaomlás ne temethesse be.
Az első kamrában a víz a mennyezetig ér. Minden mozgás felkavarja a finom üledéket, a régészek alig látnak valamit – számolt be a helyzetről Creasman – A kamra méreteit egy autóbuszéhez hasonlították, A második kamra mennyezete beszakadt, itt már levegőhöz jutottak. Egy alacsony ajtón át úszva értek a harmadik kamrába, ahol a kőszarkofág áll. Látható a gödör is, amelyet Reisler embere vájt.
Creasman a továbbiakban arról akar meggyőződni, hogyan lehetne biztosítani a levegővel való ellátást. Ezután következhet Reisnerék gödrének alapos átvizsgálása. A szarkofághoz csak jövőre nyúlnak, de vannak arra vonatkozó jelek, hogy nem fosztották ki. Miután megtöltöttek egy műanyag zsákot a harmadik szoba üledékéből, és átvizsgálták, vékony aranylemezeket találtak, amelyek valószínűleg a kis szobrokat borították. Ez utóbbiakat a víz már szétmálasztotta. Ha a sírrablók ideáig tudta volna jutni, ezeket is elvitték volna.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
