A londoni Victoria and Albert múzeumban látható 2020. február 16-ig egy szép kiállítás Mary Quantről, amely megmutatja, milyen kapcsolat volt az 1960-as években a divat, a zene és a kultúra más ágai között.
„A hosszú haj a mi fekete bőrünk” – mondta annak idején Jerry Rubin, a yippie-k vezére, hogy megmagyarázza: a stílus, a hosszú haj, a színes ruhák alapvető kommunikációs eszközök a fiatalok között. Ha valaki ránézett akkoriban egy fiatalra, azonnal tudta, hová tartozik.
A rock and roll megjelenése előtt a fiatalok nem öltözhettek másként, mint a szülők, az iskola, a társadalom ezt igényelte. A divatot követhették, de a választék szűk volt. Aztán új szabályok kezdtek érvényesülni, amelyek a Beatles megjelenésével világméretűvé váltak. Mary Quant megrövidítette a szoknya hosszát, Vidal Sassoon a hajét, Vivianne Westwood a punk-forradalmat globális stílussá változtatta.
A ma 89 éves Dame Mary-ről írták:" Keveseknek adatott meg a divatban, hogy jókor születtek, jó helyen és megvolt a kornak megfelelő ízlésük: Coco Chanelnek, Christian Diornak és Mary Quantnek."
Ma mi a helyzet? – teszi fel a kérdést a La Repubblica. A sokféleség ma is megvan, a zenében, az öltözködésben egyaránt, de már nem jelentenek hovatartozást, színvallást. Ma viselhet valaki borotvált fejet, mint egy skinhead vagy metál tetoválást anélkül, hogy ezekhez az áramlatokhoz tartozna. Nem biztos, hogy a rojtos nadrágos punk és viselhet valaki nyakkendőt anélkül, hogy konzervatív lenne. Fiatalok és idősebbek ma is öltözékükön keresztül mutatják meg ugyan magukat, de három dolog drasztikusan megváltozott. Az első és talán a legfontosabb, hogy legalábbis pillanatnyilag nincsen „forradalmi” öltözködési mód, amely kifejezné, hogy az a világ nem tetszik, meg akarjuk változtatni. A hosszú haj és a rongyos nadrág politikailag semmit sem mond.
A második, hogy a szakadék-generáció gyakorlatilag eltűnt, a „street style”-t nyugodtan felölthetik szülők és nagyszülők is, A harmadik, hogy a külső imázs, az öltözködési stílus nem szükségképpen jelei a hovatartozásnak. Ma mindenki választhat naponta mást, a kedve vagy az alkalom szerint, ruhában, zenében egyaránt. A mai generáció zenéje sokféle. Nincs egy olyan egyetlen zenei mozgalom, amely egyedül elmesélhetné napjaink fiataljainak kultúráját.
Az egyéni fragmentáció egyénekre bontotta a stílust. De, mint ahogy Bob Dylan énekelte, az idők változnak, lehet, hogy hamarosan ismét változás következik. Lehet, hogy valahol ismét lesz egy Mary Quant, aki készíti elő a stílus új forradalmát, amely megmutatja, hogy az új évezred fiataljai különbözőnek az előző évezredben születettektől. Hogy ez mikor következik be,, nehéz megmondani. A múlt században 50 évre volt szükség hozzá. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy előbb-utóbb bekövetkezik – jósolja a cikk írója.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
