Grönland lesz az 51. amerikai állam? Donald Trump támogatói már komolyan gondolkoztak ezen. A republikánusok azt javasolták az elnöknek, hogy ez álljon következő választási kampányának középpontjában.

Az előzmény: augusztusban a Wall Street Journal hírt adott arról, hogy Trump kijelentette: fel akarja ajánlani a dán kormánynak, hogy az Egyesült Államok megvásárolja Grönlandot. Erre szeptemberben alkalom nyílna a már tervbe vett koppenhágai elnöki látogatáson.

A hír, amelyet a WSJ szerint több-kevesebb komolysággal megerősítettek a Fehér Házi tanácsadók, bejárta a világot, emlékeztetve arra, hogy Harry S. Truman elnök 1946-ban szintén tett egy ilyen ajánlatot Grönland ügyében, hiszen a sziget már régóta vonzza Amerikát stratégiai fekvése, ásványi kincsei, az olaj, a földgáz, a szén, a cink, a réz miatt. Grönlandon ugyan már működik egy katonai bázis, de a megvásárlás után ezek valószínűleg szaporodtak volna.

„Nem vagyunk eladók” – jelentette ki kategorikusan Mette Fredriksen dán miniszterelnök, mire Trump lemondta a szeptemberi találkozót. Kim Kielsen, Grönland kormányfője is hasonlóképpen reagált, közölte, hogy Grönland szuverén ország, nincs ára, mert nem eladó.

Ugyanakkor a sziget egy szomorú rekordról is ismert. Itt van a világon a legtöbb öngyilkosság. Minden ezredik ember végez önmagával. Még Japánban is jobb a helyzet, ahol 51 öngyilkos jut 100 ezer emberre.

Bodil Karlshoj Poulsen, a grönlandi közegészségügyi központ igazgatója elmondta, hogy „öngyilkosság-járvány” főleg a fiatalokat sújtja.  A depresszió és a kétségbeesés okául a modernizálást nevezte meg. 1900 és 1960 között az öngyilkosok aránya még alacsony volt, 0,3/100.000. 1970-től azonban megváltozott a helyzet. Poulsen az amerikai Slate portálnak elmondta, hogy a grönlandi lakosság körében nagy mértékben megnőtt a depresszió és egyelőre orvoslatot nem találtak rá, talán a sport fejlesztése hozhat pozitív eredményeket. A grönlandiak főleg kézilabdában erősek, nemzetközi szinten is számolnak már velük.

Egy Alto-Adige-i 40 éves olasz, Robert Peroni úgy döntött, hogy áttelepül Grönlandra, annak is a keleti, legsanyarúbb részébe. Az ország keleti és nyugati része két teljesen különböző világ. A nyugati részben, amely védett a jeges áramlatoktól, van a főváros, Nuuk, itt vannak az egyetemek és mindazok a városok, amelyekben munkát lehet találni. A keleti részben vadászattal, halászattal foglalkozik a szinte félnomád lakosság.

Peroni az 1800 lakosú Tasiilaq-ban megnyitotta a Vörös Házat, egyrészt a turisták, másrészt a helyiek számára, akik meleg ételt és pihenőhelyet találnak nála.

Az alpinista és idegenvezető Peroni három könyvet is írt Grönlandról: A jég színei, az Ahol a szél erősebben üvölt és a Viharos napok. Ezekben leírja tapasztalatait és egyre mélyülő barátságát az inuitokkal.

Grönlandon az alkoholizmus és a munkanélküliség az a két tényező, amelyekkel mindig számolniuk kell. Peroninak többször volt alkalma vitatkozni a Greenpeace és más természetvédő szervezetek tagjaival, akik nem mérik fel az inuitok helyzetét, nem értik, hogy a fóka- és a bálnavadászat az egyetlen létfenntartási eszköz számukra. „Támogatni kell őket – magyarázta – meg kell érteni ezt a békés népet, amely nem ismeri a háborút, és mások kizsákmányolását. Tudja, hogy az inuitoknak szükségképpen tanulniuk kell a fehér embertől és szokásaiból, de azt is, hogy ennek egy ezeréves kultúra lenne az ára.