Jeruzsálemben egy palesztin negyed alatt  ásva a régészek egy út nyomaira találtak, amely a Templomhegy alatt vezet. A mészkő lapokkal kirakott út 600 méter hosszú és 3 méter széles volt.

A lapok alatt talált mintegy 100 pénzérme elemzése alapján feltételezik, hogy az út Pontius Pilatus kormányzósága alatt épült Kr.u 26 és 36 között.

Az eddigi ismeretek szerint a nagy építkezések korábban Nagy Heródes király idejében folytak, de Pilatus valószínűleg az ember megbékítése miatt fogott bele a város fejlesztésébe. Intézkedéseivel és gőgös viselkedésével ugyanis maga ellen hangolta Jeruzsálem egész lakosságát. Egyike maradt a történelmi hagyomány leggyűlöltebb figuráinak, nemcsak Jézus Krisztus megfeszítése miatt. (Még ha „mosta is kezeit” ő adta ki a parancsot a népakaratra hivatkozva). Különösen haragot váltott ki, hogy a zsidó vallási tabut megsértve embert ábrázoló domborműveket készíttetett a városban, és a Templom pénzét elkobozva akart új vízvezetéket építeni. Josephus Flavius római zsidó történetíró szerint azonban kegyvesztett lett Tiberius császárnál, miután meg akarta támadni a szamaritánusokat Judea északi részén, és visszarendelték Rómába. Caligula császár Galliába küldte Pilatust, ahol öngyilkosságot követett el.

Az utat Kr.u 70-ben, a zsidó háború idején maguk alá temették a Titus által lerombolt város romjai. 

A kutatást több bírálat is érte. Egyes régészek kifogásolták, hogy kollégáik alagúton, nem felszíni ásatás során jutottak el az úthoz, ezért nem lehet tudni, hogy mi volt felette vagy az oldalában. Ám a felszíni ásatás a felette lévő sűrűn lakott negyedben lehetetlen volt. A palesztinok így is panaszkodnak házaikon esett károk és üzleti tevékenységük akadályoztatása miatt.