Az antik Róma a legősibb települések létrejötte óta különböző civilizációk találkozó helye volt.

A római Sapienza és a bécsi egyetem antropológusai, valamint a Stanford genetikusai 29 ásatási helyen talált emberi maradvány DNS-ének vizsgálata után jutottak erre a megállapításra és ez lehetővé tette 12 ezer év  emigrációinak feltérképezését.

A maradványok 127 Rómában és a környékén élt emberekéi voltak.

Mintegy 8 ezer évvel ezelőtt a területet vadászó és gyűjtögető populáció népesítette be, majd nem sokkal később közel-keleti, anatóliai és iráni bevándorlók. 5-3000 éve pedig a mai ukrán sztyeppékről érkeztek újabb lakosok. Róma város születésével (a hagyomány szerint Kr.e 753), a Római Birodalom terjeszkedésével a város génállománya még tovább gazdagodott, elsősorban a mediterrán vidék keleti és déli részéről. Etnikai szempontból tehát az „Örök Város” e fénykorában etnikailag leginkább a mai New York-ra hasonlíthatott. 410, Róma vizigót feldúlása szintén nyomot hagyott a lakosság DNS-én, gyengült a keleti hatása, a nyugat- és észak-európai erősödött.

Így aztán a mai rómaiak, akik közül egyesek, például a Trastevere környékén élők, egyenesen ókori elődeiktől származtatják magukat, vélhetően ugyanolyan színes genetikai kaleidoszkópot mutatnának, mint mi, Kárpát-medenceiek.