Vannak emberek, akik teljesen természetesnek veszik, hogy a hivataluk illemhelyén is folytassák munkájukat. Telefonálnak, sms-eznek, terveket beszélnek meg a kollégákkal, akikkel ott futnak össze és eszükbe se jut, hogy ez az illetőnek talán kellemetlen lehet.
A mosdókagyló és a kézszárító előtt még hagyján, de vannak, akik a szomszéd WC-fülkéből is átbeszélnek,
Hogyan reagáljunk az ilyen helyzetekre, figyelembe véve, hogy a szomszédban kuporgó akár a főnökünk is lehet? – teszi fel a kérdést a Le Figaro.
Kerek-perec aligha lehet megmondani neki, hogy hagyjon minket békén. Hallgatni sem tanácsos, mert akkor esetleg még hangosabban ismétli meg mondókáját. Ilyenkor a legjobb a lehető legrövidebb, folytatást nem igénylő választ adni. Lehet alkalmazni a fokozatos elhárítás taktikáját is, megkérdezni, hogy nem várhat-e a beszélgetés 10 percet, vagy hogy a témát inkább az irodában beszélnék meg. Ha az illető ebből sem ért, meg kell mondani, hogy az adott helyszínt nem tartja tárgyaláshoz alkalmasnak.
Miért terjed mostanság ez a fajta magatartás? – tűnődnek a pszichológusok. Magyarázat lehet rá a fokozott munkatempó, amely nem enged lazítást még a fentebb jelzett helyeken sem, valamint az ettől nem teljesen független agresszivitás. Egyébként pedig – mondják – hogy ki melyik helyszínt tartja megfelelőnek a beszélgetésre, teljesen egyéni. Van, aki még a folyosót sem tartja annak, és van, aki a toalettet tekinti a legbiztonságosabbnak.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
