Mikulás napjára jelent meg a rock egyik mérföldkövének számító The Who új lemeze, 50 évvel azután, hogy zenetörténetet írtak a Tommy című rock-operájukkal.
Bár a legendás kvartett nem feltámasztó – az őrült dobos, Keith Moon 1978-ban, a nem kevésbé excentrikus, és szintén zseniális basszusgitáros John Entwhistle, akivel minden idők egyik legnagyobb ritusszekcióját alkották, 2002-ben halt meg – de a két alapító, Pete Townshend gitáros-szerző-énekes és Roger Daltrey énekes ma is rendszeresen fellép. A rajongók számára ők képviselik a rockot a maga legtisztább formájában. A vidám, az eklektikus, a rettenetes, a sötét, az ezerarcú élő rockot.
Pete és Roger, bár sok-sok viszontagságon, súlyos betegségeken estek át, zenészként sem vesztették el igazi énjüket. Ezt bizonyítja a röviden csak Who című albumuk, amelynek borítóját Peter Blake tervezte. Bár az 1967 és 1973 közötti csúcskorszakuk óta, amely során olyan megkerülhetetlen albumaik voltak, mint a Sell Out, a Tommy, a Who’s Next, vagy a másik rock-opera, a Quadrophenia, amelyből ugyanúgy film készült, mint a Tommyból, ritkán jelentkeztek újabb anyaggal, legutóbb 2006-ban a kiváló Endless Wire-ral. Most a Who-val azt mondják el, hogy a világ romokban van, a jövő bizonytalan, de a zene, a szépség, a művészet még megmenthet bennünket. Két veterán zenész ezt a maga módján mondja el, rock-kal, régies hangzásokkal, egy kis felsőbbrendűséggel, de nem öndicsőítéssel.
Nekik már van mire szerénynek lenniük, ahogy mondani szokás, hiszen nemcsak címe miatt lett nemzedéki himnusz az 1971-es My Generation, amelyben arról énekeltek, hogy „Remélem, bevégzem, mielőtt megöregszem” – és nem biztos, hogy az önpusztításra gondoltak – de gondolhatunk az azóta is úton-útfélen idézett Won’t Get Fooled Again-re, a Who’s Next záródalára, amely az elvetélt 68-as forradalmat, az örök naívakat, a mindenkori rendszerváltások ügyeskedőit pellengérezi ki.
E szép, mély, gazdag lemez különlegessége, hogy a két nagy öreg – Roger 75, Pete 74 éves – úgy készítette el, hogy egyetlen percet sem töltöttek el közösen stúdióban. Mégis tökéletes az összhang, és csak annyira modern, amennyire feltétlenül szükséges. Egy nagy örökség a 21. század 3. évtizedének küszöbén tud nekünk üzenni.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
