Ma nah, Ma Nah, Love To Love You Babe, What A Feeling. Steven Spielberg, Fritz Lang, Quentin Tarantino, Michael Jackson, Arnold Schwarzenegger. Mi köti össze ezeket a dalokat, filmeseket és sztárokat? Giorgio Moroder, aki zenéivel az elmúlt 50 évben több generációra is nagy hatást gyakorolt.

A most 80 éves Moroder egyike azoknak, akik forradalmasították a pop-zenét.

Giorgio Moroder az olasz-országi Dél-Tirolban született. Kalandja a zene világával a 60-as évek elején kezdődött, de igazán 1967-ben lendült be, amikor Nyugat-Berlinbe költözött, és ott először hangmérnökként, majd producerként és zenészként is elismerést szerzett magának. 1968-ban készítette el a Ma Nah Ma Nah saját változatát, ez volt az első sikere, majd egy évvel később már megjelent első albuma, a That’s Bubblegum. Ez volt az úgynevezett „rágógumi-zene” fénykora, ami az igényesebb ízlésű zenerajongók nagy felháborodását váltotta ki.

Moroder 1971-ben Münchenbe tette át székhelyét, itt nyitotta meg stúdióját, a Musiclandet, ahol hamarosan egymásnak adták a kilincset a nagy sztárok a kiváló minőség és az elektronikus hangszerek miatt. Ekkor adja ki a Son of My Fathert, amely saját verziójában nem keltett nagy feltűnést, de a kislemez egy kópiája eljutott Roger Easter angol producerhez, aki győzte a Chicory Tip együttest: készítsen belőle egy változatot. Ezzel számos ország listáján number one-oket lett. Bár a zenekarra ma már alig emlékszünk, a siker azonban világhírnévhez segítette Morodert.

A hozzá bekopogtatók között volt a Three Dog Night együttes, aki meghívta a stúdióba a Nyugat-Berlinben élő Donna Summert és a gyönyörű fekete énekesnő megváltoztatta Moroder életét. Beleszeretett a hangjába és elkészítette vele a Lady of The Night című albumot, majd 1975-ben a Love To Love You Babe következett, amely a zenei erotikában legalább olyan hatású volt, mint a 60-as években a Je t’aime Moi non plus. 1977-ben jelent meg újabb közös munkájuk, az I Feel Love, amelyben a szintetizátor hipnotikus hangja vegyül Summer izgalmas hangjával, az elektronika hideg geometriai szépsége az amerikai énekesnő érzékiségével.

Morodert hamarosan elhódította a mozi világa. Három Oscart is begyűjtött, Alan Parker éjféli expresszének filmzenéjével, és két örökzöld világslágerrel, a Flashdance What A Feeling-jével (Irene Cara), és a Top Gun Take My Breathe Away-jével (Berlin együttes). Legérdekesebb kísérlete viszont Fritz Lang 1926-as filmklasszikusának, a Metropolisnak kiszínezett változatához készült zenéje volt, amelyhez olyan nagyságokat nyert meg, mint Jon Anderson, Bonnie Tyler és Freddie Mercury. Több mint 380 film, tv-film és sorozat őrzi keze nyomát. De dolgozott Britney Spears-szel, Barbra Streisanddal Kylie Minogue-gal és Phil Oakey-jel. 2013-ban a fiatal közönséget is meghódította, amikor közös lemezt készített tanítványaival, a Daft Punkkal,  a Random Acces Memory-ban, amelyben elmeséli saját történetét Giorgio by Moroder címmel.

Eddigi utolsó albuma, a Déjá Vu öt éve jelent meg, de aligha mondta ki még az utolsó szót 80 évesen.