Az amerikai rendező új filmje, a Da 5 Bloods fiktív történet, de amit elmond az amerikai társadalomról, véres valóság. A film június 12-től látható a Netflixen.
Spike Lee elképzeli benne 4 afro-amerikai veterán sorsát, akik 50 év után visszatérnek Vietnamba és ott megtaláljuk felettesük holttestét, valamint egy bőrönd aranyrudat.
Mint minden filmje, a Do The Right Thingtől a Blackklansmanig nemcsak drámák, hanem alkalmat adnak arra is, hogy megvilágítsa a közönség előtt, hogy milyen az amerikai kisebbségek helyzete.
És most, amikor a rasszizmus és a faji egyenlőtlenség elleni tiltakozások rázzák meg az országot, sőt, az Egyesült Államok határain is túlterjednek, Lee filmje emlékeztet arra, hogy az afro-amerikai milyen fontos szerepet játszottak Amerika történelmének minden szakaszában.
A négy veterán kirándulása a vietnami dzsungelben nem a várakozásnak megfelelően alakult. Ami nosztalgiaízűnek indult, akciófilmmé változott. Chadewick Boseman játssza a karizmatikus parancsnokot, aki a flash-back jelenetekben rendszeresen feltűnik.
A rendező nem elégszik meg az amerikaiak vietnami szerepének bemutatásával. Vietnam valójában csak ürügy annak ábrázolására, hogy hol van a helyük a feketéknek Amerika történetében.
Az ország építésétől a háborúkig mindenütt ott voltunk – emlékeztet a rendező. „Részt vettünk mindenben a kezdetek óta abban a reményben, hogy megkapjuk a helyet, amelyet kiérdemlünk – mondja társainak az őrjárat vezetője halála előtt – de csak egy seggbe rúgást kaptunk.” De a négy öreg katona meg akarja szerezni a kártérítést, amit a fekete közösség követel a rabszolgaságért, a szegregációért, azért a diszkriminációért, amit 400 óta elszenvednek.
Az egyik jelenetben, amikor a Vietnamban harcoló amerikai katonák megtudják, hogy megölték Martin Luther Kinget, a Hanoi Rádió a következőket harsgoja: „Fekete katonák, kormányotok 600 ezer katonát küldött a lázadás eltiprására, de most 122 városban robbant ki nővéreitek, fivéreitek haragja. Megölik őket, míg ti itt harcoltok ellenünk. A feketék Amerika lakosságának csak 11%-át képviselik, de itt ti teszitek ki a katonák 32%-át”. A filmben archív felvételek emlékeztetnek Kingre, a vietnami szolgálatot megtagadó Muhammad Alira, Richard Nixon elnökre.
„A polgárháborúban 130 ezer fekete harcolt, szabadságot ígértek, de nem kaptuk meg. A II.világháborúban 850 ezer fekete harcolt, de a megígért szabadságot akkor sem kaptuk meg. Most itt van ez a kibaszott vietnami háború, és nem kapunk mást, mint rasszista rendőri erőszakot” – idézi a film Bobby Seale-t, a Fekete Párducok radikális mozgalom egyik alapítójának 1968-as beszédét. Muhammad Ali pedig ezeket az emlékezetes szavakat mondta: „A lelkiismeretem tiltja, hogy elmenjek lőni a testvéreimre, az éhezőkre, akik a sárban élnek, hogy kielégítsék a nagy Amerikát. Miért ölném meg őket? Ők sosem hívtak „niggernek”. Nem akartak meglincselni, nem uszítottak rám kutyákat…”
Bár a filmet már hónapokkal ezelőtt befejezték, a sors úgy hozta, hogy összekötődött az aktuális helyzettel, Donald Trumppal, a Black Live Matter mozgalommal és a hetek óta tartó tüntetésekkel.
„Amit ma az utcán látok, az emlékeztet a 60-as évekre, amikor felnőttem” – mondta rendező, aki ismét hitet tett egy olyan afro-amerikai filmművészet mellett, amely egyszerre militáns és a nagyközönséget is megszólítja.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
