Onnan tudni, hogy ez a női kéz egy pr. keze, hogy feleségül vették.

Jóindulatú leszek és egálba "hozom" a házasságos posztok számát (amennyit látok), mert egy esküvői poszt biztos volt még a blog.hu-n.

Az előbb úgy írtam, hogy nem vettem figyelembe a mostani 50 körüli feleségeket, mert annak idején nem azzal kellett nyitni egy kapcsolatot, hogy a nő bögyös szelfi készítés utáni találkozón liftben mogyorózással érte el, hogy feleségül vegyék, vagy a főnökét ápolja az irodában, stb. vagy nem kellett kipróbálni egy fél baráti kört, hogy a jövendőbeli férj fülébe jusson, hogy az adott nő jó fcibáló.

Az idealis hazassagnak csupan 1 szakasza van, nevezetesen a valas.

Nem kell behodolni egy pinanak, mikor az egesz gyujtemenyt is vegig lehet probalni.

Par evente, a rozsaszin kod felszallasa utan lehet part cserelni, nem kell leragadni egynel. Nyilvan, ez csak az alfaknak opcio, a tobbiek meg igy jartak, nekik marad az onamitassal vegyes szenvedes.

Nem, egy kapcsolat nem lesz orok eletu es semmi sem lesz majd rendben.

Az eletben minden veges, a parkapcsolat is. Ez van.

@aefzuj: Így van! A házasság egy múlandó dolog (szerelem, vágy) konzerválásának vágyával, reményével kötött szerződés. Ezt a funkcióját sose fogja tudni betölteni. Tehát lényegében arra szolgál, hogy a nő kontrollt szerezzen a férfi vagyona, ideje felett határozatlan időre, elhitetve a férfival, hogy jó üzletet kötött, megkapta a vágyott nőt örökre. A végén senki se elégedett, de a többség belesüpped a langyos semmibe, elhiszi, hogy ez az élet rendje, mert mindenki így él a környezetében. Meg összeköt a közös hitel, gyerekek, a rokonok, ismerősök nyomása, hogy illene együtt maradni.

Mi a turo faszanak olvastam en ezt el?

@Old Shatterhand is Dead: :D

Baromság az ideális kapcsoaltnak 4 szakasza inkább ilyen:
1. Én szakasz. Ugyanis ÉN vonzódom a társamhoz azt akarom, hogy szeexuálisan közel kerüljön hozzám.
2. "Te is" szakasz amiben már elérték a pár a következő szintet, hogy valóban elkezdte érdekelni a másik véleménye.
3. "Mi" szakasz amikor már megszülethettek a megfelelő kompromisszumok és az ember elfogadta a társai
4. "Ő érte" szakasz, amikor a házasok tök jól elvannak, de a tetteiket a gyerek nevelés határozza meg. Sok mindent az ember nem a házas társaiért csinál, hanem a gyerekért, mert az a célja a házasságnak. Ezt persze közösen a másik irányában folyamatos figyelemmel kell megtenni. Azaz az ágy ekkor sem hűlhet ki...

@Örömhernyó: nem mindenkinek való a házasság, van, aki nem képes rá. A gyerekeknek biztosan jobb, ha családban nevelkednek, és a saját szüleik nevelik őket. Persze sajnos sokan nem így nőnek fel, és el sem tudják képzelni, hogy ez milyen.

@aefzuj: ha megéred az öreg kört, és egy magányos vén trotty leszel, lehet, hogy nem ezt fogod gondolni, de akkor már késő lesz családot alapítani. Társat persze szinte bármikor találhat valaki, de azt is jobb fiatalon.

@Andy73: A házasság egy olyan feltételekkel kötött szerződés, amit ha az üzleti életben eléd tesznek, akkor felállsz, nem írod alá, a jogi képviselőd a fejét csóválva visszadobja, hogy ez őrültség.
Hogy a gyerekeknek mi a jó, az jó kérdés. A házasságok jó része válással végződik és akik nem válnak el, azoknál is jórészt elhidegülés, ellaposodás, undor van 10 év házasság után.
Persze a gyerek miatt együtt maradnak sokan, pedig lehet, hogy a gyereknek nem ez az érdeke, csak erről a felállásröl hitették el magukkal az emberek, hogy ez a normális.
A gyereknek nagyon nem mindegy milyen családban nő fel. A környezetemben lévő családok nagy részénél egyáltalán nem látom a gyerekkel törődést. Bár én Ázsiában élek, emlékeim szerint a magyar családokban azért sokkal több szeretet van. Itt Ázsiában a pénz az úr, a gyerekek is korán megtanulják, hogy ajándékba pénzt kapnak, ez az érték, a szabadidő eltöltése csak akkor érdekes, ha pénzt költenek rájuk. Ez van. Mondjuk kevesebb a fizikai erőszak itt (legalábbis nem téma nyilvánosan a gyerekverés), de a lelki zsarolás nagyon is elterjedt, az itteni nők, anyák ennek a mesterei. Őket is így nevelték, ráadásul nem dolgoznak, más dolguk sincs, mint a gyereket baszogatni.

"Persze sajnos sokan nem így nőnek fel, és el sem tudják képzelni, hogy ez milyen."

Az emberek többsége családban nőtt fel, azok is, akik aztán elválnak, vagy elhagyják a családjukat vagy verik az asszonyt vagy kiidegelik a férjüket vagy pénzügyileg tönkreteszik a másikat.
Az emberek többsége családban nő fel, el sem tudják képzelni, milyen az, amikor nem egy állam által kibocsátott papír jelenti a köteléket

Jól értem, hogy ez egy könyv alapján készült cikk alapján íródott cikk?

Ezek hogy lennének egy házasság szakaszai? Ezeknek meg kell történnie egy párkapcsolat első évében, nem évtizedekre széthúzva...

@Örömhernyó: Ha valami kérdésed lenne anyákhoz, tedd fel személyesen a kérdést, ahelyett, hogy kerülgeted a forró kását, provokálkodsz és gyerektémázol évek óta. Ha meg annyira zavar téged, megoldhatod mások családi dolgait, a lehetőség adott. Ha meg esetleg nő vagy, akkor örülj neki, hogy valagad ki van nyalva, mert rajtam kívül mindenkié ki van.
Érdekes azóta szar minden, mióta a nőknek dolgozni kell. Mi a baj? Úgy csinálsz, mintha minden szülő direkt arra vágyna, hogy a gyereke pénzt kérjen Karácsonyra.

I dont wanna live on this planet anymore.

Néha olyan vagy mint egy begyöpösödött trotty.
Én tuti hogy nem engedek a saját tapasztalataim után kialakult nézeteimből, akkor sem, ha rábaszok.

@Laci A Lakli: "Sok mindent az ember nem a házas társaiért csinál, hanem a gyerekért"

Neked már nem is való házasság. Neked egy mosogatórongy fapinás szolgalelkű ecetes uborka való.

@P1sty: Azt sem értem minek szakaszokra osztani. Aztán ott van a cikkben a hatalomért folytatott harc. Már eleve rég rossz. Ha valaki nem tud eleve barátilag és egyenrangúan normálisan kellemesen viszonyulni a másikhoz, abból lesz a baj. Az ilyen pasihoz vagy nőhöz oda se lehet bújni.

@Örömhernyó: Én a magyar viszonyokról írtam, ahol általában a nők is dolgoznak, és persze örökölnek is, tehát nem csak a férfi vagyonáról van szó egy házasságban.
Igen, az emberek többsége családban nő fel, de nem mindegy, hogy milyenben. Akinek elváltak a szülei, és csonka családban nőtt fel, vagy pótapa nevelt, az általában eleve negatívan áll hozzá a dologhoz. Persze akkor sem mindig teljes a harmónia, ha együtt marad a család, de azért lehet rá törekedni, és vannak boldog, hagyományos családok is, ahol a saját szülei nevelik a gyerekeket, akik a testvéreivel nevelkednek.
(Magyarul nem csak féltestvérrel, vagy csak az anyjával meg annak az x-edik partnerével - persze azt is nevezheted családnak, sőt azt is, ahol nincs is házasság, "papír", csak élettársi viszony, ideig-óráig - ma már nagyon elasztikus lett ez a fogalom.)

Annyira faszok vagytok komolyan. Nektek igazi dögunalmas lófasz nők valók, vagy hazug ribik, komolyan. Persze, hogy szar nektek a házasság, jó szórakozást a pénzéhes libákhoz, meg a lábtörlőkhöz is. Életetek legizgibb dolga legyen csekkbefizetés közben a pacalpörkölt elkészítési módjáról beszélni!

Komolyan egyre többször gondolok arra, hogy annak a leszbi nőnek aki elvitt engem kirándulni, faszinak kellett volna születnie. Szóval elvitt kirándulni (anélkül, hogy végigitta volna az egészet), táncolt velem meg főztünk, szóval együtt tudtunk működni, nem éreztem magam elnyomva, hülyének nézve stb. semmi idegesítő faszkodás nem volt, meg bókolt. Ti meg csak annyit tudtok hogy seggbe akarjátok kúrni a nőket meg személytelen házirobottá tenni. Idegesítően unalmasok vagytok. Ami engem illet, az én életemben az a helyzet, hogy magamból kiindulva a házasság miattatok szar vagy nincs. Engem se kellet volna soha lekurvázni, mindig adott volt a lehetőség, hogy valaki összeszedje a golyóit és kinyilvánítsa, hogy meg akar rakni, ezt komolyan is gondolja, de ha nem gondolja komolyan, akkor ne csodálkozzon, hogy nem kap pinát. Nekem nem kell gyáva fasz, aki ellenem fordul az első szembejövő öregasszony vagy irigy kurva károgására és nem kell hülyegyerek se, aki a saját komolytalan és párkapcsolatra alkalmatlan lelkivilága okán nem hisz az elköteleződésben és bassza meg mindenki, aki azért bánuk velem is úgy mint egy rohadékkal, mert viszonzatlan szerelmes volt egy ribancba. Azt hiszem az elmebeteg itt már nem én vagyok (ez alapján igen, de most hogy bevallottam már nem).

Meg elvárjátok, hogy a nő legyen a saját gyereke személytelen csicskája (ahelyett hogy az anyja lenne, nem a csicskája), elbaszva a gyerek nevelését, amiért az teljesen az anyja fejére nő és nagyobb felnőttnek hiszi magát, mint az anyja, és ha már annyira felnőtt, akkor baszik olyan dolgokkal foglalkozni, ami egy gyerek dolga: játszani, szinezni, fejleszteni a kézügyességét és nem úgy megfogni egy tollat, mint egy kőkorszaki írástudatlan. És ha már az anyja fejére nőtt, akkor nekiálljon még mindent és mindenkit irányítgatni maga körül, ahol az anyja egy sarokba állított bekussoltatott csicska, aki már ekkor se jó, mert akkora a pofa hogy még járjon a szája az anyjára. Eközben elvárni a nőtől hogy szeretettel nyomja le az ego-t, ami kb. szarik a szeretetre meg a normalitásra, legyen közben a nő tiszteletreméltó.
Most ha azt várjátok a nőtől, hogy csicska legyen, akkor mi a francokat akartok tisztelni vagy mire akartok ti szeretettel nézni, mikor nem esztétikum a csicskás nő?

@Csak papír: Látom, rossz tapasztalataid voltak, és abból általánosítasz. Én ismerek komoly, családcentrikus férfiakat is - sőt, a baráti körömban csak ilyenek vannak - de ők nem ilyen közönséges, káromkodó nőt választottak társnak és feleségnek. Zsák a foltját.

@Csak papír:
Ez te miből szűrted le? Én a mindkét félről írtam, hogy a gyerek megváltoztat mindent és egy olyan tényezővé válik ami sok lemondással jár mindkét szülő részéről

@Andy73: Majd felhagyok a káromkodással ha értelmes faszim lesz. Addig nincs mihez alkalmazkodni. De először is, azoknak pénzes picsa kell, amit nem kell összekeverni az erényekkel. Egyébként ezen a téren is az van, hogy a férfi a külvilág validációit keresi és ha más megengedi neki, akkor az adoott nővel együtt lehet. Erre mit mondjak? Kell? Nem kell? Mire mennék hosszútávon azzal, aki kirakati tárgynak használná a nőjét. Lehet én vagyok beteg de én úgy vagyok vele, ha nekem jó, akkor más ne szóljon bele, vagy hátat fordíthat ha akar. Tisztában vagyok vele, hogy ennek önromboló hatása van, de én legalább nem nem úgy érek haza, hogy hirtelen a semmiből seggfejem lett, mert valaki azt mondta hogy a palim hülye, akkor én is úgy gondolom.
Igen a trágárság tényleg égő, de azért a sunyin körbenézegető, csendes "én komoly hétpecsétes bennfentes titkok tudója vagyok" emberek se olyan erkölcsi magaslatúak, ha valakinek ilyen téveszméje lenne. Megint leírom, hogy tudok olyant mutatni, akiről azt vallották, hogy urinő meg tényleg nem beszélt csúnyán (:D), de attól függetlenül sokszorosan több ondót látott a szája mint nekem pl. úgyhogy lényegében ez semmit nem bizonyít. Szóval majd nem káromkodok, ha lesz értelme, addig sajnos nekem olyan szar az élet, hogy bizonyos dolgokat nem tudok és nem is akarok szebben kifejezni, majd szépen beszélek, ha szép lesz az élet(em).
Addig meg az általad kedvelt álszent picsákban keresd inkább a hibát jó?

@Laci A Lakli: A család alapja egy normális párkapcsolat, anélkül csak gubanc van és amúgy sem a gyereket kéne kinevezni családfőnek.

@Csak papír:
Hol írtam ilyet, hogy a gyerek a családfő? Annyit írtam, hogy a gyerek lemondással jár... Miért csak ennyire szélsőségekben tudsz gondolkozni?

@Laci A Lakli: A házasság meg a párkapcsolatért van, nem érdekel, hogy régen a családi vagyonért volt stb. De mondjuk én mindig ott ragadtam le, hogy dacos és durcás vagyok, mert itt mindenkinek jár minden, itt mindenkinek meg kell adni mindent és én vagyok az egész családi történetemben az, akinek lófasz se jár, miközben kurvák lelkivilágát pátyolgatjatják esküvővel, mert az neki jár, mert megérdemli, mert olyan tiszteletreméltó, hogy megérdemli a tiszteletet és megbecsülést (a prosti) hogy elvegyék. Hogy szegénykémnek legyen kit kiforgatni az utolsó fillérjéből és facsarni ahogy lehet, mert szegénykémnek a férje volt a hibás, mert nem tudott csak úgy kurválkodni. És még folytathatnám.

@Laci A Lakli:

"Hol írtam ilyet, hogy a gyerek a családfő?"
Azt írtad, hogy a házasság a gyerekért van. Akkor azt mondd meg egy családban mi a faszom van a nőért? Mi van az ő lelkivilágáért? Vagy onnantól hogy szült csak egy kellék?

@Csak papír:
Azt írtam, hogy a házasság célja a gyerek! Ez nem azt jelenti, hogy olyan nevelést és olyan példát kell mutatni amiben apa és anya kinyalja a kisgyerek seggét. Annyit írtam, hogy ez sok lemondással jár. Nem azt írtam, hogy apucinak és anyucinak mindenről le kell mondania. Például apuci és anyuci sokszor nem mehet el szabad hétvégére kirándulni, mert a gyerek beteg például. Apuka nem megy el sörözni, hanem elviszi a fiát az edzésre stb... De emelett ha a gyerek egészséges, akkor a gyereket le lehet passzolni mondjuk bébiszitternek, hogy legyen egy romantikus vacsora...
Nagyon szélsőségesen gondolkozol. Hol írtam olyat, hogy apuci és anyuci a gyerek mellett nem romantikázhatnak tovább?

@Laci A Lakli: Semmi köze az egynapos esküvőnek a szabad hétvégez. Én se azt mondom, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is, hanem azt képtelen vagyok a továbbiakban erkölcsi alapra helyezni az áldozathozatalt
1: mert az én életemben nem látom, hogy felém jóindulatúan áramolna mások erkölcsi érzéke (ja életemben egy olyan időszak volt, de ez egy életre édeskevés)
2: az áldozatokat nem azért hozza az ember hogy egy rohadt köszönömöt ne kapjon érte, hanem még hátbatámadást.

És ha jönnél valami erkölcsi szent hegyimantrával, akkor elolvashatod ismét az 1-es pontot.

Azt biztosra veheted, hogy az erkölcsi dumáknak az én életemben nincs helye, amikor a társadalom engem lehúzott a retyón és bár lenne jogom de nincsen vagy az irracionalitás határáig és egy utolsó összeomlásig (amikor kiderülne, hogy nincs eredménye, mert eddig is csak így volt) kéne küzdeni azért, hogy az enyém legyen, ami az enyém, vagy amihez jogom van, és miközben szarrá aláznak még én érezzek erkölcsi nyomást, hogy vörös szőnyeget gurítsak azok elé, akik szintén csak szarrá aláznak.

Mindig az van én hogy beszélek, én milyen pofát vágok, én mit csinálok, miközben mindenki ugyanezt csinálja, azt meg észre se veszik vagy jóváhagyják. Bullshit az egész és bocs de nem tudom komolyan venni, akárki akármit csinál, mond.

@Csak papír:
A te bánatod nem része mások házasságának... Szerencsére.
Én nem tettem megállapítást a te egykori kapcsolataidra, mert nem része az én házassággal kapcsolatos véleményemnek.

@Laci A Lakli:
"Nagyon szélsőségesen gondolkozol. Hol írtam olyat, hogy apuci és anyuci a gyerek mellett nem romantikázhatnak tovább?"
Mégis milyen gondolkodásmódot képzeljek egy olyanról, aki kijelenti, hogy a házasság a gyerekért van? A legtöbb helyen semmi romantika nincsen amúgy sem, konkrétan a legtöbb helyen az van, hogy a szülő kb. szűnjön meg létezni, mert ha egyéni igényei vannak, akkor érezze bűnősnek magát, pl. finnyázik hogy hogy őneki már nem derogál gépen leckézni mert lassú, közben nem fegyelmezheted, mert ha értelmesen elmondod húzza a száját meg a szemét és továbbra is leszarja, akkor még felhozod b+ 50x a témát, közben az 5. variáció hazugságot hallod, hogy miért nem lehet a lassú telefonon leckézés helyett tiktakon tiniribiket nézni, mert ahhoz ugye nem lassú, aztán borul a bili akkor megint a szülő a szemét faszfej, de ha nincs kész, akkor a szülőt baszogatják hogy jajj szegény gyerek, ha te csinálod, akkor megint szegény a gyerek mert abból nem tanul.
Figyelj ez az a pont ahol azt mondom, énrám már felesleges erkölcsi mantrákat olvasni, mert mélységesen leszerepelt az egész. És én rohadtul lefogadom, hogy a legtöbb háztartásban így megy, csak a nők nyelik el a szolgaságukkal, és ez már baromira nem normális dolog.

Egy a lényeg a mondandód alapján a házasság a gyerekért van, miközben jössz a romantikázással egy olyan világban, ahol a gyerek 18 éves koráig bűnös magadra is gondolni, kivéve ha pénzzel tudod befogni a károgók száját. És ha azt mondod, hogy a házasság kapcsolat a gyerekért van és azért kell romantikázni, az is egy bullshit. Mert nem tudom hogy mégis mi a francot értsek az alatt, hogy a házasság a gyerekért van.

Mellesleg régen a gyerekektől is elvártak némi alapvető viselkedést, nem azt, hogy pl. "nekem ne ugassál" (címezve annak, akinek köszönheti, hogy akkora felnőttnek érzi magát) meg ilyen szarok.

Két út van: vagy az én lelkivilágomat is figyelembe veszi valaki, vagy nem vagyok hajlandó erkölcsi bullshit szarságoknak helyt adva csicskázni (azért hogy még egy kis csicskázás közben is én legyek a szemétláda).

@Laci A Lakli: Az én bánatom kb. akkor múlik, amikor rájövök, hogy csak egy újabb agymosott EQ negatív osztja az észt műanyag kapcsolatokról.

@Laci A Lakli: Egyébként mások házasságának a 70%-os válási arány a része, úgyhogy talán itt látszik milyen szarul választotok/mennyire basszátok el a nő iránti közönnyel (igen felszínes illedelmeskedés alatt, amolyan pipáljuk ki a romi vacsit, hogy összeragaszthassam holnap a bikinis nőcis oldalakat.

@Csak papír: Ha változtatni akarsz az életeden, például ha másmilyen férfiakkal szeretnél megismerkedni, előbb neked is meg kell változnod. Amíg te nem változtatsz, marad minden a régiben.

@Csak papír:
Értem nem érted amit írtam...
A házasság a gyerekért van.
Ezt nem érted, mert alapvetően te csak szélsőségekben gondolkozol.
Szerinted egy gyerek képes-e örömöt okozni az anyjának?
Ha igen akkor már ebből is látszik, hogy tévedsz. Egy gyerek lehet örömforrás az apának is. Szóval vegyél vissza magadból... Gyerek mellett is sok mindent meglehet oldani az nem zárja le az ember életét. De a házasság intézményét alapvetően a gyereknemzés biztosításáért találták ki. Az a fő funkciója, hogy elősegítse a gyereknemzést ez anyagi és lelki biztonságot adhat a pároknak. Nagyon, de nagyon el lehetsz tévedve sajnos.

@Csak papír:
Az EQ-at meg miből szűrted le. Egy vitában amúgy sincs helye az EQ-nak annál inkább az IQ-nak. Az nem jó, ha egy vitát érzelmi síkra terelünk.

@Andy73: Na ezért szarom le ezt az országot, mert ilyen értetlen hülyékkel küzd az ember. Nem vagyok kíváncsi az érzéketlen szar dumádra,l. Te vagy az én helyemben? Te tudod hogy min lehet változtatni és min nem? A trágárságon változtatás nem életen változtatás, úgyhogy itt valami másra is gondoltál. Értetlen vagy egyébként és kurvára hülyének nézel meg alábecsülsz, mert gondolom ilyen baromságot csak akkor állapít meg valaki, ha nincs tisztában azzal, mi mindent zongoráztam végig.

@Csak papír:
Persze, persze megint csak a férfiak a hibásak a válásokért is...
Tehát akkor Szaud-Arábiában ahol 20%-os a válások aránya, ott jobban bánnak a nőkkel a férfiak?
Nem gondolom, hogy a nők nagyobb önbeteljesítők lennének ott, mint itthon. Kiragadott statisztika, ahogy te is ezt csináltad, teljesen fölöslegesen hoztad be, mert a következtetésedet nem támasztja alá.

@Andy73: Remélem érzed, hogy a csonka család apukája, aki lelépett, az nagy valószínűséggel teljes családban nőtt fel. Mert mondjuk 1900-ban pár százaléknyi gyerek nőtt fel csonka családban, azoknál is döntően az volt a helyzet, hogy az egyik vagy mindkét szülő meghalt, a gyerekek árvák vagy félárvák lettek. A válás annyira nem volt divat.
Aztán idővel egyre több lett a csonka család. Tehát a számok alapján "normális", teljes családban felnőtt gyerekekből is lettek olyan szülők, akik kiléptek a házasságból, a gyerekük életéből. Szerintem ennek az oka az hogy kinyílt a világ előttük. Rájöttek, hogy nem normális olyan férfival élni aki iszik, veri a gyerekeket és az asszonypajtást. A 19. században inkább tűrtek a nők, aztán tele lett a tökük, megmérgezték az iszákos, erőszakos férjet. Aztán elfogadottá vált a válás. Tehát a csonka családok olyan szar emberi kapcsolatok felbomlásából alakultak ki, amiket korábban a hagyományos társadalom, az egyház, a faluközösség megvető tekintete egyben tartott.
Volt nekem elég őrült nőhöz dolgom, nem gondolom, hogy ha egyet elvettem volna feleségül, gyerekeink lettek volna, azoknak biztos annyira jó lett volna... Ja, nem. Ezért kell gyerekvállalás előtt tisztázni, hogy élhető-e a kapcsolat. Persze sokszor a gyerekvállalással jönnek elő olyan problémák, személyiségjegyek, amik lehetetlenné teszik az együttélést. És persze az ember is változik idővel, akit megismersz egyszer, biztosan nem ugyanaz az ember lesz 5 év múlva. Főleg ha fiatalon ismered meg, akkor nagyon sokat változhat még. Régen az emberek egy faluban élték le az életüket, ismertek 150 embert, nem volt sok változás az életükben. Ami változás volt, az általában tragikus fordulatot jelentett: halál, politikai változás, háború, válságok. Ma meg az emberek mobilisak, a változás elé mennek, javukra fordítják, elmennek a szülővárosukból máshova tanulni, dolgozni, simán csak időtöltés céljából utazgatnak. A változás nem probléma ma már a legtöbb esetben. Egy rossz párkapcsolatból kilépni kisebb megterhelés lelkileg, mint benne maradni. Csak ezt be kell látni, ehhez fel kell nőni. Nyilván én is azt láttam otthon, hogy a nagyszüleim 50 évet leéltek együtt, ez volt a példa. Hadifogság idején is várta haza a nagyanyám a nagyapámat. Aztán a szüleimnél már azt láttam, hogy egy rosst kapcsolatból nem kilélni (mert nincs hova menni, egy lakás van), mekkora szenvedés. Jelenleg évek óta stabil párom van, házasságféle. A környezetemben én nem látok boldog házasságokat, nincsenek nagy viták, nincs semmi, illetve a nagy semmi van, a hígfos. Csak hát a közös hitel, a gyerek, a megszokás, hogy úgyse találok mást, jobbat, fenntartja ezeket az üres házasságokat.

@Laci A Lakli: Mi? xD

"De a házasság intézményét alapvetően a gyereknemzés biztosításáért találták ki. Az a fő funkciója, hogy elősegítse a gyereknemzést"

"De a házasság intézményét...fő funkciója, hogy elősegítse a gyereknemzést"

Meddőségi kezelés?

"Gyerek mellett is sok mindent meglehet oldani az nem zárja le az ember életét."
Ja csak a társadalom: "Jajj ez nem illik egy anyához, az nem" de nyugi ha valaki pénzes prosti, az még a bíróságon is elhiteti, hogy jó anya, és kifacsarhatja a ex férje bukszáját, amikor sztem egy prostitól el kellett volna venni de mindegy. Szóval egy anya szerelemből ne b...on mert, ne képzeljen magáról már egy anya olyan dolgokat, hogy ő is érző lény és szeretet kéne neki...

De bazmeg eskü rohadjak meg kinyílik belőlem a kánaán, de lassan egy emberöltő óta várom, hogy én is érdekeljek valakit. Nekem is kell üzemanyag, mert a semmiből nem tudok osztani. Ez van. És ha nem, hát nem. Én azért vagyok szar ember, mert leszartak. Majd kurva jó ember leszek ha lesz mit elhinni.

Ja egy gyerek is tud örömöt okozni, pl. ha kiejt önszántából őszintén egy köszönömöt ahelyett hogy a pofámba sz..na bocs. Szívesen elfogadom a szomszéd gyerekét (Tiszta cuki gyerek amúgy) sajátomnak az apucijával együtt.

Ja és már csak azért se akarjon nálam jobban tudni mindent akárki is, mert elvárnék annyi alapvető tiszteletet (mármint nem hajbókolást csak annak elismerését, hogy nekem is vannak érzéseim), hogy amikor éppen jót teszek, legalább akkor ne járjon rám senkinek a szája, ne keressék bennem a szart és hagyjanak békén a faszomba azzal, hogy én lehet hogy szar ember vagyok. Miközben alkoholista szarul főző ápolatlan ösvényen kell keresztül menni nála meg kijár a rohadt nagy tisztelet és seggnyalás a társadalomtól. Innentől elvárom, hogy amit a társadalom elbaszott, azt a társadalom tegye jóvá és ne én pitizzek meg alázatoskodjak, amikor velem basztak ki, ne várja már el más, hogy egy közösség félrenéző és ótvart támogató hozzáállása miatt még én legyek a szemét.

@Csak papír: Egyszerűen ostoba Troll vagy, most már látom.

:D

Köszi yerekek. 20 év boldo házassá van mööttünk. Izgalmas, tartalmas, néha mehökkentő, néha vicces... 20 év... eíy percét sem sajnálom. Épp a napokban került a kezembe a pilóta jogsim. Egyetlen pillanatra belém hasított, hogy mi lett volna ha... de aztán rájöttem, hogy pilótaként mindenem lenne, csak stabil családom nem. És innentől a papír repült vissza a többi kacat közé. Nem kell velem egyetérteni, de én BIZTOS vagyok benne: a legjobb helyen vayok a Feleségem, meg a csodálatos yerkőceim mellett.

@Csak papír: a társadalom csak azt lesi, hogy a te elvárásaidat és vagyaidat teljesítse.

@Andy73: Ha így fogalmazol, abban az a ferdítés, hogy konkretizálsz.

@Andy73: És az benne az igazság (ha nem lenne ilyen pontos, hanem egy kicsit általánosabban fogalmaznál, mondjuk kivennél engem "te" belőle) hogy ez annyira nem így működik, hogy az maximim csak vicc és gúny lehet.

@Csak papír : Én fickó vagyok, de értelek. Sajnos van úgy hogy olyan környezetbe kerül, vagy nő fel az ember, ahol senki nem érti meg az érzéseit. Nézd meg a német System Crasher (2019) című filmet, abban egy kiscsajjal történik mindez. Ilyen szar szituban aztán többféle irányba is mehet az ember. Vagy elkezd olyanná válni mint a környezete, ( dühöd téged is ebbe az irányba terel) vagy túllép a dühön, és érzelmileg túlnő a szituáción, amiben persze ugyanúgy ki lehet is ki is kell mondani hogy mi a gond, de már érzelmileg nem bevonódva, hanem a saját kialakított stabil világodból. Persze lehet hogy először csak egyedül leszel ebben a világban, de Te ott leszel magadnak, és magadat soha nem fogod cserben hagyni. A jó hír hogy már felnőtt vagy, tudatod van így ezt végig tudod gondolni, és meg tudod tenni, szemben a filmbeli kiscsajjal akinek még nem alakult ki a tudata, így szegény csak az érzéseit tudta világgá ordítani kontrolálatlanul.

@Csak papír: Egyenesen neked írtam, konkrétan a te kommentedre, de semmi ferdítés.

@Andy73: Ha nincs ferdítés, akkor jó nekem. De ha az van (gúny) ami látszik, akkor csak te leszel hülyének nézve ha továbbra is rám fókuszálsz és nem veszed észre a kommentedben a baromi nagy öngólt, ha esetleg még mindig csak illúzióidat védenéd.

@Csak papír: OK, de így talán megérted, hogy egyszerűbb ha te változtatsz a magatartásodon, mint a társadalmat megváltoztatni. Egyébként van olyan elmélet, hogy a világ, sőt az univerzum is kész arra, hogy a vágyaidat teljesítse, csak neked ezt észre kell venned.
Egyébként pedig az is nyilvánvaló, hogy csak egy szerepet játszol te is, úgyhogy ez lehet egy kis szórakozás, de nyilván hasznosabban is lehetne tölteni ezt az időt.

@Andy73: Meghagynám neked az utolsó szót, mert talán nem vagy rosszindulatú, azt viszont még mindig látom, hogy gőzöd sincs miről "beszélek", mintha a megfoghatatlan jelenségek, szituációk nem lennének világosak számodra.
Vannak szituációk, amik olyanok, mintha pl. kitartóan kaktuszt simogatnál abban a reményben, hogy puha pázsittá változik. Vagy azt mondanád a hálóba gabalyodott vergődő bálnának, hogy erőlködjön kitartóbban.
Ha társadalom kontra én témán lovagolok egy konkrét helyzetettel kapcsolatban, akkor te itt azt mondod, hogy én hozzam helyre, ami sugallja, hogy én basztam el, ezzel akkor tudnék egyetérteni, ha a társas IQ-m és a motivátor képességeim a csillagos eget verdesnék, vagy elég vagyonos lennék, hogy megtapasztalhassam milyen az amikor a tetteim mögött nem keresik a kritizálnivalót, vagy a csórók között elég semmitmondó, unalmas paraszt lennék, hogy ne lógjak ki a sorból akaratlanul arra késztetve ezzel másokat, hogy tudat alatt is belőlem nyesegessenek, csak hogy elérjem a kívánt formát.
Nos mivel egyik sem áll, ezért itt számomra (lehet hogy neked nem) egyértelmű, hogy a társadalom kiöntötte a gyereket a fürdővízzel együtt és még mindig ragaszkodna (gondolom ezt azért, mert *most éppen* sem történik az égvilágon semmi azonkívül, hogy pötyögök, fő a kaja, csiripelnek a madarak, fúj a szél és süt a nap) ahhoz, hogy a kollektív hülyeség okozta károkat én mint egy személy hozzam helyre (egy olyan szituban, ahol nekem kialakították a mozgásteret, ami igen szűk és villanypásztor őrzi, ami körül mindenkinek kényelmes a fennálló helyzet és körömszakadtáig ragaszkodik hozzá) mert máskülönben tükörbe kéne nézni és szembesülni a tényekkel.

Ami a szerepet illeti, az ilyen üldő-áldozat-megmentő pszichológiai babonára meg azt mondom, hogy a színésznek is ha van választása, nem túl nagy a repertoár és akármit mégsem játszhat, amit szeretne, szóval kimegy a színpadra és azt alakít, akit lehet, amiben döntő az egyéni adottság is, szóval egy zengő baritonos nagydarab ember már biztosan nem játszik hercegnőcskét.
Meg majd akkor mondjad hogy színészkedek ha egyszer kipróbálom, hogy mi a férfiak reakciója arra, ha tűsarkút veszek fel és az egyik sarkát letöröm, és botladozok az utcán szemtelenül rövid miniben széttúrt hajjal, ártatlan bamba tekintettel, addigra megtanulom az érzelgős erkölcsi érzékekre ható önsajnáltató beszédstílust, és sűrű málnaszörpöt folyatok a végtagjaimon, egy kis koszcsit kenek az arcomra, sírdogálok és szétkenem a sminket a fejemen. Még majd akkor este meg fognak b...ni lefogadnám, mikor volt hogy a doki a zúzódásaimat nem akarta megírni és a nővérkék (azóta is hálával gondolok rájuk-azokra továbbra sem, akiknek nincs mit megköszönni) szóltak rá, hogy de márpedig kéne.
És erre azt tudom neked írni, hogy majd akkor beszélj az én esetemben színészkedésről, ha nem az a típus vagy amelyik az első típusú hamis alapokon önsajnáltató, a hamis alapokon önsajnáltató számára haszonnal kecsegtető könnyfakasztó, megható szomcsi történeteket nyeled be és fogadod el igaznak, hanem a tényeket.

@Andy73: Az hogy itt írok neked az neked jelentheti azt, hogy kurva jó dolgom van, de ez benne a hamisság, mert én pl. durva sérelmek után sem, sőt! meg miután megvertek sem álltam neki összecsődíteni akit lehet a sajnáltatásomra, nemhogy még légből kapott faszságok okán, csak mert valakinek nem tetszik a pofája, vagy mert frusztrál a létezése, anélkül hogy bármit tett volna ellenem, faszságokkal mocskolni az illetőt, közben megjátszani a hattyú halálát és miután megkaptam a kellő "vigasztalást", nem ráébredve arra mekkora gerinctelen fasz vagyok, még vígan ugrálni az általam bemocskolni kívánt (sikerrel) személy "tetemén". És ha az se lenne egyértelmű, mert nekem is jó lett volna sokszor a vigasztalás, kezdetben eszembe se jutott, később azt hiszem sikerült megtapasztalni, hogy senkit se érdekel. Ez meg a másik hamisság hogy milyen hú de rossz érzés, mikor van aki megvigasztaljon. Annak igenis nem szar, akinek mindig van ki törölgesse a könnyeit. Az hogy emlegetem ha bajaim annak ha van is egy szándéka, hogy valaki megértse mifasz bajom van, akkor is van egy határ, amit nem lépek át. És ez az aljasság és a végső szemtelen önérdek határa.
Amikor azt látod, hogy valaki már értelmes indokot nem tud mondani, de ujjal mutogat és minden szart felhoz (mint nem világos példát) és az egész egy túltolt mesterkéltség (mint az a példa, hogy mit fogok 1x vagy soha kipróbálni, de addigra szerintem már az én gerinvesség érzésem is el fog múlni), akkor gondolhatod, hogy ott hawaii van.
Ezzel tényleg a tipikusan tompa érzékekkel rendelkező homályökröket lehet meggyőzni, akik csak az erős ingerekre reagálnak és ha egy hiszti elég nagy akkor már az nekik hihető. Meg kéne tanulnom drámázni.

De valszeg azért sem tanulom meg, mert nem vagyok egy pofátlan aljas hazudozó önsajnáltatásból feleslegesen pusztán a kibaszott nagy ego hasznára nyerészkedő szemétláda, aki egy ilyen húzással amúgy a vigasztaló barátokat is hülyének nézi és hülyére veszi (és ez az amihez végképp nem lenne képem).
Meg még azért sem, mert sajnálom rá az időt, ennél már a relaxációs célú fejemből kibambulás is értékesebb és hasznosabb elfoglaltság, az ennél hasznosabb elfoglaltságokról már nem is beszélve

@Andy73:

"úgyhogy ez lehet egy kis szórakozás, de nyilván hasznosabban is lehetne tölteni ezt az időt."
Na látod. És tovább megyek: az önvédelmi célú fecsegés még mindig megint hasznosabb, mint egoból, beártani más jóhírének csak hogy a saját egoszülte önző érdekeim érvényesüljenek megtartva egy irányító szerepet a lustaságért, az egoért, és az olyan eredmények fölötti büszkeségért, amit nem én értem el (ami hagyján, de ha valaki még az előtt is meghazudtolná, akinek köszönheti, az mindennek a teteje és még akkor is legyintenék, ha lenne annyi pozitív élmény egy ilyen emberrel kapcsolatban, ami ezt ellensúlyozná-tehát ha lenne az ilyenben annyi pozitívum, jóindulat, szeretet, amiktől azt az embert szeretni lehet a negatívumokkal együtt is).

Elgondolkoztam azon, hogy ez vajon büszkeségi kérdés-e vagy más is, de már sokadik alkalom után is az van, hogy a saját megaláztatásom azon a ponton veszti értelmét, hogy a büszkeségnek már csak tehetetlenségből is engedek.
Az a helyzet, ha egy téren teszek valami jót, akkor napokat kell számolnom, hogy ugyanazon a téren kapom érte a "pofont" csak mondvacsinált okokkal, ezért mondhatom, hogy végeredményben ami pozitívum maradna, az harmatgyenge. A "Ne bajlódj a bajjal, mert a baj kezd el bajlódni veled" tipikus esete.
Se a harmatgyenge eredmény, se az univerzum vágyteljesítő (?) "hatalma", se a társadalom válogatott büntetései se tudnak rávenni, hogy egy kétes kimenetelű dologért saját magam hajszoljam a gyogyóba, az idegösszeomlásba, a megszomorodásba (ahelyett hogy a maradék fényt tartanám amennyire lehet az ábrázatomon) egy olyan folyamatban, ahol megaláztatások sorozata vár. Mert a legnagyobb baj az, amikor valaki azzal szembesül, hogy a saját fejét nyomta a sárba a semmiért.

@Csak papír: megtisztelő, hogy ennyit írtál, csak most olvastam. Csak arra céloztam, hogy ha valtoztatsz pl. a stílusodon, akkor több esélyed lehet megtalálni álmaid lovagjat. A társadalmat meg lehet okolni, de szerintem nem érdemes. Eleve nem egy homogén tömeg, hanem nagyon sokféle emberből áll. Lehet, hogy te nem a megfelelő emberekkel ismerkedtel, de nagyon sok jószándékú is van. Igaz, hogy ők általában már fiatalon elkelnek. Általában a párválasztás és a házasság is jobb fiatalon. De tudom, hogy sokaknak nem sikerül, és tényleg sok a válás is, ezért megértem, ha egy idő után valaki megkeseredik. Azért gondoltam, hogy szerepet játszol, mert a stilusod is eléggé változott a kommentekben. Egyébként nem vagyok pszichológus, de bizonyos esetekben ők a szakértők, talán érdemes lehet hozzájuk fordulni.

@Andy73:

"Azért gondoltam, hogy szerepet játszol, mert a stilusod is eléggé változott a kommentekben."
Ritkán szoktam kérdőn és nagyon felhúzni az egyik szemöldököm, de ez most megtörtént.

Nem gondolom, hogy minden pszichológus és pszichiáter értetlen, de volt egy pszichológus, aki olyan hülyeséget mondott :/
hogy mostanság is csodájára járok, ugyanis egyre gyakrabban eszembe jut, mekkorát tévedett több ízben is egy mondatban. Nem vagyok Rokefeller, hogy keresgéljek közöttük, míg találok egy megbízható igazán full értelmes pszichiátert, aki mentes attól az átlagfelfogástól, amitől már totálisan kész vagyok. Sírnom kéne, amikor valakinek az első öt mondatából kiérzem ezt a mentalitást. Pedig szivesen mennék, mert egy jó kezelés érdekes lehet, de ha hülyeségekről kéne fecsegnem egy pszichológusnak tanult átlag háziasszonnyal, akkor inkább szórakoztatom magam tovább a saját elméleteimmel thanks.

@Andy73:

"Egyébként nem vagyok pszichológus, de bizonyos esetekben ők a szakértők, talán érdemes lehet hozzájuk fordulni."

Azért nekem írod, mert nekem tudsz írni és ez a legkönnyebb.
Én sem vagyok mindenttudó, de érdemes lenne egy kicsit többet nézni az ID csatornát, és rácuppanni, hogy lásd miből lesz a cserebogár.
Múltkor egy 16 éves srácról volt szó, az apja (talán dühelfojtó vallásos volt, de ezt leszámítva ésszerűnek-"fegyelmezés"-és jószívűnek tűnt) az a gyerek depi miatt járt pszichiáterhez, mégsem számított senki arra, mi lesz belőle. A rendőrség azt mondta az apjának, hogy nem ő tehet róla.