A világnak vannak olyan alkotásai, amelyek nemzedékek végtelen sorát ejtik ámulatba. Lehetnek olyan irodalmi művek, mint a Don Quijote vagy a Háború és béke, olyan építmények, mint a Tadzs Mahal vagy a nagy európai katedrálisok. Miért ne lehetne egy vonat, az Orient Express?
Mauricio Wiesenthal barcelonai születésű író esszéjében olyan világot idéz fel, amelyben keveredik egymással a szerelem, a bűn, a politika, a művészet, és mindez jelen van mind az első osztály luxus körülményei között, mind a harmadosztály főleg menekültekből álló zsúfoltságában.
Az Orient Express Európa szimbóluma volt, amelyen egy időben akár egy névkártyával is lehetett utazni. Stefan Zweig „a kémek vonatának” nevezte. A villanyfénnyel egy időben született, és neki köszönhető, hogy a párizsi divat eljutott Isztambulig. Folyosóin egzotikus pasák járkáltak, és az étkezőkocsiban a politikusok a Balkánról vitatkoztak.
Wiesenthal sokféle mesterséget űzött: volt dalénekes, újságíró, vívóedző, képregény-színész, sőt, még enciklopédia-szerkesztő is. Önmagát „szállodagyereknek” nevezi, mert elkísérte professzor apját számos oceanográfiai kongresszusra, ő pedig közben a szállodákat igyekezett felfedezni.
Esszéjében híres emberek egész galériáját sorakoztatja fel Sir Laurence Olivier-től Marlene Dietrich-ig, Picassótól Mata Hariig. „Szabad életet élt, nem voltak előítéletei. Sok mindent egy megvakult katona iránti szerelemből tett” – írta a 20.század leghíresebb kémnőjéről. Josephine Bakerrel Wiesenthal már csak akkor találkozott, amikor pályája lefelé ívelt, szegény volt, a színpadon is már jóval nehezebben mozgott, de tehetsége még így is kisugárzott belőle. Ugyancsak gyakori utas volt a divatkirálynő Coco Chanel és a legendás francia színésznő, Sarah Bernhardt, aki gyakran fellépett hazájától távoli színpadokon is. Megtörtént egyszer, hogy megállították miatta a vonatot, hogy rajongói üdvözölhessék.
Az étkezőkocsiban olyan kifinomult ételeket szolgáltak fel, mint a legjobb éttermekben. Nem véletlenül kedvelte a szeszélyes II.Lipót belga király, aki megkövetelte, hogy vasalják ki az újságjait, hogy elpusztuljanak a rajta lévő mikrobák. Mielőtt lefeküdt, szakállát egy vászon zacskóba helyezte. Utazásaira magával vitte szeretőit, köztük szobalányát, Caroline Lacroix-t, aki bárói rangra emelt.
De írók is utaztak szép számmal a vonaton: John Dos Passos, Graham Greene, Ian Fleming és természetesen Agatha Christie, akinek Gyilkosság az Orient Expresszen című regénye az elmúlt 100 év egyik legnépszerűbb krimije, számos remek filmfeldolgozást is megért.
„Az államok sokszor elszigetelnek bennünket – írja Mauricio Wiesenthal – A vonatok átszakítják a korlátokat, kinyitják az agyat. Rémületbe kerget az „állam” szó. Szerintem a franciák abszolutisztikus találmánya. A határok megosztják Európa népeit nemzetiség, nyelv, faj szerint, pedig testvérnépek vagyunk és testvérként kellene viselkednünk. Ezt szimbolizálja az Orient Express.”
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.