A strukturális színek végtelenül homogének, hála egy nanoszkopikus szerkezetnek, amely különleges módon szétosztja a fényt. Egy cambridge-i tanulmány magyarázza meg a miértjét.
Az állatvilág a leghihetetlenebb színekkel ajándékoz meg bennünket, legyenek azok egzitkus madár tollai vagy lepke szárnyai. Sok természetes szín nem a pigmenteknek köszönhető, hanem olyan fajta színezéknek, amelyet strukturálisnak neveznek, vagyis a szóban forgó anyag nanoszkopikus struktúrájának és a módnak, ahogy szétszórja a fényt.
A jelenségnek bonyolult szabályai vannak, de ezek megkerülhetetlenek. Lehetetlen például homogén strukturális színt elérni a pirosból és árnyalataiból. Vagyis, ahogy a tanulmány, amely a PNAS-ban jelent meg, matematikailag kimutatja, a kék és a zöld strukturális színek a legerősebbek a természetben.
Hogy megértsük az okát, térjünk vissza a növényekhez és az állatokhoz. Két fő módszerük van arra, hogy egy színt előállítsanak. Az ismertebb a pigmentek, olyan részecskék, amelyek beszívják a fényt egy meghatározott hullámhosszon és meghatározzák a színét. A strukturális színeknél a színezést nem az elektromágneses sugárzás behatolása okozza, hanem egy nanostruktúra, amely reagál a fényre.
Ezt a fajta színezést egyelőre csak kék és zöld színben sikerült mesterségesen előállítani. A kutatók egy matematikai modellel megpróbálták szimulálni a nanostruktúrák viselkedését, de a színek, amelyeket ezzel a módszerrel előállítottak, elmosódottak, egyenetlenek voltak.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
