Egy francia blogger vallomása a Huffington Postban
Több olyan munkahelyem volt, ahol nem tudtam kiteljesedni. Az önkéntes munkáról végre kijelenthetem, hogy igen, lehet valaki boldog a munkájában.
Megerősített ez a tapasztalat. Tisztában lettem a lehetőségeimmel, az erős oldalaimmal, és azokkal, amelyeken javítanom kell.
Az emberi erőforrások hivatalánál kezdtem. Nagyot csalódtam, nem voltam felkészülve, hogy szimpla statisztikává alacsonyítsam az embereket és nem volt bátorságom közölni egy kollégával, hogy el van bocsátva.
Aztán kaptam egy könyvelői állást, ahol szinte elidegenedtem, amikor gépiesen, mint egy rögeszmés, töltöttem ki a számítógépben a különböző táblázatokat. Nem szoktak még hozzá a munka világának brutalitásaihoz, szimbolikus erőszakához. A soron következő munkám ügynökösködés volt. Ebben a munkában sikerült legyőznöm az ismeretlennel szembeni félelmemet és szép élményeim is voltak. Nem volt olyan rossz, mint amilyennek látszott, ismétlődés és elidegenedés, türelem és kitartás volt a négy kulcsszó. Azután fizettek, amit eladtam, de sokszor volt, hogy nem tudtam semmit sem eladni. Az első hónapokban kevesebbet kerestem a minimálbérnél. Ez a rendszer nagyon kedvez a munkaadónak, akárhogy mennek a dolgok, mindig ő a nyerő.
Aztán beálltam egy büfébe a Disneyland mellett, szerettem, mert lehetett a vendégekkel beszélgetni. Nem ez volt álmaim munkája, de a maradékot ingyen meg lehetett enni. A munkatempó azonban pokoli volt. Heti hat nap, reggel 10-től éjjel 11-ig teljesen kimerített.
Több mint hat hónapi munkanélküliség után, 2019 decemberében elhatároztam, hogy aktivizálom magam. Családom is erre biztatott. De hol találjak munkát? Bujtam az Internetet és ott találtam az önkéntes munkával kapcsolatos ajánlatokat. Segíteni másoknak, értelmet találni a munkámnak: erre vágytam. És annak ellenére, hogy anyám „igazi munka” keresésére ösztönzött, tudtam, hogy ez kell nekem. Elszakadás a hatékonyságtól, az eredmények és a profit kötelezettsége nélkül.
Egy ökológiával foglalkozó szervezetet választottam. Az volt a feladatunk, hogy felkeltsük a lakosság érdeklődését a környezeti problémák iránt különböző programokkal, személyes beszélgetésekkel. Együttműködtünk az önkormányzatokkal, és különböző társulásokkal.
A környezetvédelem iránti vonzalmam már kiskoromban kezdődött. A szüleim olyan vidéken laktak, amelyet tönkretett a háború és az éhínség. Arra tanítottak, hogy maximálisan óvjam a természetet.
Három heti betanulás után húsz 16-25 éves fiatallal és egy koordinátorral elkezdtem a munkát. A legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartoztunk és többel barátok lettünk. Utána 5 fiatallal kerültem egy csapatba. Sok programot teljesítettünk iskolákkal, egyetemekkel partnerségben. Kerteket ápoltunk, ünnepségeket rendeztünk, időseket tanítottunk meg a számítógép használatára. Megmutattuk, hogyan lehet hulladékát, például babán vagy krumplihéjat reciklálni. Szemetet gyűjtöttünk gyerekekkel, megtanítottuk őket szelektíven szortírozni a tartályokba.
Hasznosnak éreztem magam és ez örömmel töltött el. Most tovább lépek és remélem, a következő munkám is ilyen örömöt tud adni.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
