Írolvasgondol

Göbölyös N. László blogja

Másutt (Kollázsregény - 8.fejezet)

8_kep.png

Álmatlanságban szenvedett a Férfi, aki egykor talán száz nőt is szeretett, mert elterelték a figyelmét a napról napra lelketlenebb világról. Ezért kihasználta kényszerű ébrenlétének minden percét, hogy érthessen és érezhessen, mielőtt gránátalmává válik, kettéhasítják és szenvedélyes vére nyomot hagy utolsó otthonának falain.

Megszállt ország, fogolytábor, egymás után érkeztek és indultak az elítéltekre és deportálandókra váró vonatok. Hatalmas tömeg verődött össze egy pályaudvaron, öregektől újszülöttekig, senki nem tudta, hogy milyen sors vár rá. AE is közéjük keveredett, és megtudta, hogy hamarosan egy óriási élelmiszer-szállítmány érkezik, és mivel rá senki nem figyelt, sikerült neki egy egész kosárnyi rántotthúst megkaparintania, amelyet aztán sebtében szétosztott a legnyomorultabbaknak látszók között. Az utolsó szeletnél azonban, amelyből egy egész család jóllakhatott, az őrök észrevették őt, és azon nyomban az elítéltek közé terelték. Egy nagy sötét, hajdan iskolaként szolgáló épületbe terelték őket, AE-t azonban csak érdekelte, hogy még tudjon valahonnan élelmet szerezni az utolsó pillanatban, mielőtt bezárták őt negyedmagával egy szűk szobába. Egy magas sápadt zenész, egy kicsi, hosszú fekete hajú fiatalasszony és huncut értelmiségiképű lett a sorstársa. Úgy estek neki az ételnek, mint ha soha nem ettek volna, és bár AE figyelmeztette őket, hogy tartalékoljanak, mert ki tudja, mi lesz másnap, gyorsan letorkolták: ki tudja, lesz-e másnap, a mát kell megélni és jól. És a kicsi, hosszú fekete hajú asszony egymás után felajánlotta magát mindhárom férfinak és egyikük sem utasította őt vissza. Közben a szomszéd szobákból gyereksírások és felnőtt énekek hangzottak fel egyre hangosabban egy olyan nyelven, amit AE mindig szeretett volna megtanulni…

Híre ment, hogy egy neves pszichológusnő Démonűző címen előadás-körútra indul, egy-egy estre legfeljebb 50 embert engedtek be, akiknek névvel és címmel kötelezniük kellett magukat, hogy a bent látottakról semmit sem szólnak senkinek. Az egyik este a Férfi is elment a pubba, amelynek emeleti kistermébe hirdették meg a szeánszot. A terembe belépőket vakító fény fogadta, a székek körbe fogták a színpadot, amelynek közepén egy fehér orvosi ágyon ült meztelenül törökülésben az átlagos külsejű, de az átlagosnál erősebb kisugárzású doktornő. Gyorsan elmondta a szabályokat: tíz embert fog találomra egymás után magához szólítani, 5 nőt és 5 férfit, akik egyenként 5 percen át azt csináltak vele, amit akarnak, erőszak és gyilkosság kizárva, gyengéd szex és bántalmazás jöhet. És egy-egy találkozás után pontosan öt percig fogja jellemezni az illetőt. Néhány ösztönző tárgyat kirakott maga köré szabad felhasználásra. Elindult az előadás, egy nő volt az első, aki össze-vissza verte a doktornőt. Neki a szeme se rebbent, szinte érzéketlen hangon rajzolta meg kínzója tűpontos portréját. A többiek sem bántak vele jobban, sőt, ahogy telt az idő, a kiválasztottak egyre kegyetlenebbek lettek, de a doktornő csak tűrt rendületlenül.  A Férfi végig reménykedett, hogy őt is kihívja, mert ő legalább szelíd öleléssel, simogatásokkal szerette volna csitítani a doktornő fájdalmait. Pedig benne is dolgoztak a démonok, nőimádata mellett egy nem kevésbé erős látens nőgyűlölet, néhány feldolgozhatatlan gyerekkori trauma miatt, de mindig képes volt úrrá lenni rajtuk. Kereste a nővel a szemkontaktust, de az önkéntes áldozat mintha ott sem lett volna. Ő lett végül az utolsó a sorban, alig mert hozzáérni a doktornőhöz, akinek pedig láthatóan jól esett minden érintés.  Bár az est végeztével kitessékelték a közönséget még a házból is, a Férfi hosszasan várt, míg az átlagos külsejű, de az átlagosnál erősebb kisugárzású doktornő kijött, hogy beszélgessenek. Megtudta, hogy egy 50 évvel korábbi amerikai performansz adta neki az ötletet, hogy saját magán kipróbálja az emberekben rejlő gonoszt, és éppen ez volt az utolsó este, most már nekiállhat a nagy tanulmánynak, amelyben nem lesz köszönet. A Férfi szerette volna őt hazáig kísérni, de a doktornő elhárította még ezt a közeledést is és eltűnt egy sötét utcában. Ott találták meg másnap a holttestét, valaki megfojtotta.

AE gyerekkora óta hatalmas focirajongó volt, de nem az elvakult fajtából, hanem olyan, aki szép, szellemes játékért lelkesedik, és minden érdekelte, ami a sportág történetéről szólt. Gyerekkorában Édesanyjától kapott is elég szidást, hogy mit rakosgatja állandóan a focisták „képes feleit”, ahelyett, hogy értelmesebb dologgal töltené idejét, Édesapjával viszont a sakk mellett legszívesebben gombfociztak, még nemzetközi bajnokságot is rendeztek.  Aztán évtizedekkel később AE legszebb újságírói éveit köszönhette e szenvedélyének, amikor szemtől szembe találkozhatott gyerekkora bálványaival is. Éppen ezért boldogan tett eleget egy iskolai meghívásnak, ahol a fociról, kedvenceiről, az emlékezetes interjúkról, a pótolhatatlan meccsélményekről beszélt. Egy kreol bőrű kisfiú az előadás után odament hozzá és elővett a hátizsákjából három olyan albumot, amelyek valamikor AE tulajdonában voltak, de a számtalan költözés során elvesztek, és csak néhány képet tudott megőrizni belőlük. A gyerek be is mutatkozott, mondott egy legalább hat szavas nevet, de elárulta kétszótagos becenevét is, ahogyan a brazil labdaművészeket szokták hívni. A kreol bőrű kisfiú mindenáron ragaszkodott ahhoz, hogy AE elmenjen hozzájuk, mert Édesanyja gyakran emlegeti őt, hiszen oly régen találkoztak. A Férfinak egyáltalán nem rémlett az asszony, még akkor sem, amikor megérkeztek hozzájuk, ő azonban úgy ölelte magához, mintha hosszú idő után visszakapta volna őt és mintha a kreol bőrű kisfiú AE gyermeke lenne. Miután végre ki tudott bontakozni a nő öleléséből, AE követte kis vendéglátóját a szobájába, ahol minden a fociról szólt, és vizsgáznia kellett az egyetemes focitörténelemből. Most sem vallott szégyent, most is úgy vágta a válaszokat, mint amikor saját fiait kápráztatta az agyában lévő focilexikonnal. A szépséges Anya vacsorára is marasztalta, a bőséges asztalon a legnagyobb sztárok kedvenc fogásaiból kínált kóstolót. Már későre járt, amikor asztalt bontottak. AE lefektette a kreol bőrű kisfiút, altatóként még mesélt neki arról, amikor egy olasz csatárlegendának megmutatta gombfoci-mását. A szépséges Anyából sugárzott a boldogság, amelyet hamar felváltott a rettegés, hogy AE elmegy, és soha nem látja viszont többé. Újra olyan hévvel ölelte át őt, mint amikor megérkezett. AE szinte moccanni sem tudott, pedig odakintről közeledő lépteket hallott. „Ha itt talál téged, megöl mindhármunkat, de legalább együtt halunk meg” – suttogta a szépséges Anya és nem eresztette AE-t…

A Férfi egy másik alkalommal is betévedt a pub feletti padlásszínházba, még jócskán előadás előtt. A kis színpadon egy kerekes szék állt, mellette egy szép, meleg barna szemű, elbűvölő hangú negyvenes nő rendezgetett virágokat süteményes tányérokat. A brooklyn-i szemüveges sokszorosan hátrányos helyzetű író legújabb, kétszereplős darabját készültek bemutatni, amit eddig csak a premier színészei olvashattak, de a férfi váratlanul megbetegedett és már nem volt idő az előadás lemondására. A szép, negyvenes nő ezért elhatározta, hogy az első betévedő érdeklődő játssza el a kerekesszékbe kényszerült főhőst, akinek csak végszavaznia kell az ő monológjaihoz. A Férfi szabadkozott, de miután elárulta, hogy évtizedek óta követi a brooklyn-i szemüveges sokszorosan hátrányos helyzetű író munkásságát, a szép, meleg barna szemű, elbűvölő hangú negyvenes nő rábeszélte a szerepre, úgyis ki fogja találni a végszavakat. A Férfi beült a kerekesszékbe, és amint megkezdődött az előadás, rögtön eszébe jutottak a lehető legfrappánsabb replikák, a közönség pedig dőlt a röhögéstől. Tomboló sikerrel ért véget a premier, a szép, meleg barna szemű, elbűvölő hangú nő nagy szeretettel ölelte magához a Férfit, akit immár állandó színpadi partnerének tekintett. A Férfi élvezte a sikert, boldogan mondott igent, és haza akart indulna. Csak éppen a kerekesszékből nem tudott többé felállni.

Viadalról kiszabadult felcicomázott kakas rohant be egy homályos stúdióba és lélekszakadva kereste párját, míg a Halottak Zenekara a még élő szőke énekessel az élen hangtalanul játszotta a múltból itt maradt dallamokat.

AE 90. évében járó Édesanyja, aki több mint öt éve nem mozdult ki lakásából, a legnagyobb januári hideg napján újra elővette a testén régóta nem érzett szürke télikabátját, felhúzta a hirtelen mérhetetlenül nagynak tűnő barna csizmáját és kiment egy közeli dombra, hogy az arcába érezhesse a friss hóesést.

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Írolvasgondol

Érdekességek a nagyvilágból, élmények és vélemények közvetlen és tágabb környezetemből, szépírói, műfordítói munkáim

Címkék

18+ (12) 19.század (4) 1968 (16) 20.század (5) 60-as évek (5) Afrika (12) afro-amerikaiak (3) agy (22) agykutatás (3) Albert Einstein (4) Alfred Hitchcock (5) állatvilág (56) álmatlanság (3) álom (13) alvás (9) Amazonas (4) Amerika (4) anatómia (3) Anglia (30) Antarktisz (5) antiszemitizmus (4) antropológia (10) árverés (7) ASL (3) Auschwitz (3) Ausztrália (11) Ausztria (10) autó (6) autóipar (4) Ázsia (4) balkezesség (5) Barcelona (3) Beatles (16) béke (5) Belgium (8) best-seller (3) beszéd (6) betegség (6) Bill Gates (5) biológia (60) biztonság (6) blog (16) blues (3) Bob Dylan (3) Boileau-Narcejac (12) boksz (3) boldogság (8) botanika (3) Brazília (7) Brexit (5) bűnözés (6) bűnügy (44) cetfélék (3) Charlie Chaplin (3) Chile (4) ChristianK (19) CIA (4) Claude Monet (3) család (16) Csendes-óceán (6) csillagászat (36) csokoládé (4) Dánia (8) David Bowie (3) Déli-sark (3) demokrácia (6) depresszió (9) digitális (5) digitalizáció (3) diktatúra (5) dinoszauruszok (4) diszkrimináció (5) divat (30) Djabe (11) DNS (10) dohányzás (3) dokumentum (3) dokumentumfilm (8) Donald Trump (8) drog (5) Egészég (6) Egészség (16) egészség (92) egyház (12) Egyiptom (22) elektronika (5) élelmezés (6) élelmiszer (4) élet (42) Élet (3) életkor (3) életminőség (3) Életmód (19) életmód (154) életrajz (5) ellenkultúra (3) elnökválasztás (4) élővilág (14) ember (8) emberiség (3) embrió (4) emlékezet (4) ENSZ (4) építészet (16) erdő (5) erkölcs (6) erőszak (5) erotika (6) érzelem (5) érzelmek (4) Északi-sark (3) Etiópia (3) étrend (5) EU (3) Európa (23) évforduló (55) evolúció (5) Facebook (8) fák (11) farkas (3) fasizmus (8) Federico Fellini (4) fegyver (3) fegyverek (3) felfedezés (3) felmelegedés (4) felmérés (6) fenntarthatóság (12) fenntartható fejlődés (3) fény (5) Ferenc pápa (5) férfi (4) festészet (12) fiatalok (7) film (36) Film (8) filoszemitizmus (8) filozófia (14) Finnország (11) Firenze (3) fizika (9) Föld (23) földönkívüliek (6) Földrajz (4) földrajz (7) földrengés (5) földtörténet (4) forradalom (3) fotó (12) Fotó (8) fotográfia (4) Fotográfia (3) Franciaország (187) Frank Zappa (4) függőség (5) Fukusima (3) futball (9) gasztró (3) gasztronómia (34) gazdaság (18) genetika (13) geológia (32) George Orwell (4) Gina Lollobrigida (3) globális felmelegedés (12) globalizáció (3) Göbölyösné Németh Mária (12) Göbölyös N. László (81) Gondolkodom (7) gondolkodom (48) Google (6) Görögország (6) gravitáció (3) gyász (5) gyerekek (3) gyermek (3) gyermekek (15) gyilkosság (13) gyógyítás (8) háború (20) hacker (3) hagyomány (8) haj (3) hajózás (6) halál (15) halálozás (8) hang (6) hatalom (3) házasság (5) hidegháború (5) Himalája (4) hippik (3) híresség (10) hit (5) Hitler (5) Hold (13) Hollandia (31) Hollywood (8) Holokauszt (5) holokauszt (17) home office (3) Homo Sapiens (3) horror (14) humor (3) hurrikánok (3) hús (4) I.világháború (9) idegenforgalom (5) idő (4) időskor (3) II.világháború (25) ikrek (3) impresszionizmus (3) India (13) Indonézia (4) informatika (11) intelligencia (8) internet (26) ipar (12) Irak (4) irodalom (150) Irodalom (15) iskola (6) iszlám (7) iszlám állam (3) Itália (5) Izland (5) Izrael (28) Japán (28) járvány (6) jazz (7) jégkorszak (3) Jeruzsálem (3) Jimi Hendrix (4) jog (8) John F. Kennedy (5) John Lennon (6) jövő (10) Kanada (23) Karácsony (3) karantén (3) katasztrófa (15) katolicizmus (3) kávé (3) képzőművészet (35) kereskedelem (3) kereszténység (4) kiállítás (7) Kína (19) királyság (3) klíma (15) klimaváltozás (3) klímaváltozás (28) kollázsregény (13) költészet (13) Kolumbia (5) kommunikáció (6) kommunizmus (5) könyezetvédelem (3) könyv (14) környezet (4) környezetvédelem (163) koronavírus (6) középkor (9) közlekedés (23) közösség (7) közösségi háló (6) közösségi média (10) krimi (13) kriminovella (13) krokodil (3) Kuba (3) kultúra (15) Kultúrtörténet (3) kulturtörténet (11) kultúrtörténet (56) kutatás (16) kutya (12) látás (3) Led Zeppelin (4) légszennyezés (6) lélektan (9) Lengyelország (9) Leonardo Da Vinci (3) Leonard Cohen (6) levegő (4) levelezés (3) (3) London (7) macska (4) Madagaszkár (3) madarak (6) maffia (13) mágneses tér (3) Magyarország (100) Marcello Mastroianni (4) marihuána (4) Marilyn Monroe (3) Marokkó (3) Mars (7) matematika (6) média (66) meditáció (3) medve (3) megújuló energiák (5) memoár (3) menekültek (3) mese (7) mesterséges intelligencia (33) meteorológia (8) Mexikó (14) mezőgazdaság (7) Michelangelo (4) migráció (3) migránsok (3) Milánó (4) mítosz (5) mobiltelefon (3) molekulák (3) mozgás (5) mozi (184) műanyag (6) műemlék (5) Muhammad Ali (6) múlt (5) munka (20) munkahely (7) művészet (22) múzeum (3) nacionalizmus (3) nácizmus (27) Nagy-Britannia (135) Nap (6) Napóleon (6) NASA (15) neandervölgyi (7) Neil Young (6) nemek (3) Németország (43) népesség (4) nevelés (23) New York (10) (8) Nobel-díj (5) nők (24) Norvégia (12) növények (3) nukleáris (6) nyelv (8) óceánok (9) ókor (35) ökorendszer (3) okostelefon (5) oktatás (12) Olaszország (225) olvasás (5) on-line (3) Orhan Pamuk (3) Oroszország (27) orvostudomány (34) Oscar Wilde (3) őskor (14) őslénytan (15) összeesküvés-elmélet (3) őstörténet (11) Pablo Picasso (3) Párizs (5) párkapcsolat (17) Parkinson-kór (3) Peru (7) Pier Paolo Pasolini (3) pihenés (3) Pink Floyd (4) piramisok (5) pók (4) polgárjogi mozgalom (3) politika (42) Pompei (5) pop (3) Portugália (5) pszichiátria (5) pszichológia (74) punk (3) rabszolgaság (3) rasszizmus (5) reciklálás (5) régészet (99) rejtély (3) reklám (4) relaxáció (4) remake (3) reneszánsz (11) repülés (5) robot (8) Rock (38) rock (68) Rocky (3) Rolling Stones (4) Róma (12) Római Birodalom (16) Románia (3) rövidlátás (3) sajtó (3) sakk (4) sci-fi (9) Shakespeare (7) Skócia (6) soul (3) Spanyolország (33) spirituális (12) sport (26) Stanley Kubrick (5) Steven Spielberg (3) Steve Hackett (3) Steve Jobs (3) stressz (7) Svájc (12) Svédország (24) Sylvester Stallone (3) szabadidő (3) Szardínia (3) Szaúd-Arábia (3) szegénység (3) szelfi (4) szem (5) személyiség (4) szennyezés (4) szerelem (14) szex (16) szexualitás (3) Szibéria (3) Szicília (4) Sziliciumvölgy (3) színház (21) szocio (52) szorongás (3) Szovjetunió (8) Sztálin (3) sztárok (4) sztárvilág (3) születésnap (4) szülők (3) szürreális (8) szürrealizmus (3) találmány (5) tánc (3) tanulás (4) táplálkozás (13) Társadalom (31) társadalom (185) technika (62) technológia (23) Tejút (3) temetkezés (3) tenger (3) tengerek (5) természet (52) természetvédelem (7) terrorizmus (21) tetoválás (3) Titanic (5) titkos szolgálat (3) tizenévesek (3) Törökország (6) történelem (386) tudomány (331) turizmus (10) tv (4) UFO (5) Új-Zéland (10) Ukrajna (3) Umberto Eco (3) UNESCO (3) univerzum (9) urbanizáció (19) űrkutatás (34) USA (455) utazás (11) üzlet (6) válás (3) vallás (26) Van Gogh (4) várandósság (3) Vatikán (10) vélemény (5) Velence (8) vendéglátás (7) videójáték (3) Vietnam (11) világegyetem (3) világörökség (4) világpoézis (8) víz (9) Vörös Brigádok (4) vulkán (5) vulkánok (4) Wales (3) Woody Allen (4) world music (3) Yellowstone (3) Zene (146) zene (31) zsidóság (21) Címkefelhő

Friss topikok

Facebook oldaldoboz

süti beállítások módosítása