A történelem során dúló járványok nemcsak a pusztítással változtatták meg életünket, a társadalmak pozitív válaszokat is adtak rájuk. Az emberek sokszor tanultak a tragédiák leckéiből – írja a Business Insider.

A fekete pestis, amely az 1300-as évek közepén sújtott le Európára, a Közel-Keletre és Közép-Ázsiára,  középkor végét és egy korszakot hozta, amelyből kivirágzott a Reneszánsz. A járvány miatt, amelyben egyes becslések szerint közel 200 millióan haltak meg, válságba került a középkori élet koncepciója, megingott a vallásos hitbe vetett bizalom. Amikor újra elindult a gazdasági élet, jobbak lettek a kétkezi munkások életkörülményei is. Az emberek, a halál árnyékában, élvezni akarták az életet és ez az élvezet sokszor fékezhetetlenné vált, mint ahogyan Boccaccio szemléletesen megörökítette a Dekameronban.

A 16.században az olasz városállamokban, Milánóban, Firenzében, Velencében kitört búbópestis járvány nagy csapás volt e virágzó kereskedelmi központokra, amelyeknek nagy exportforgalmuk volt az egész világgal.  Ekkor alakult ki viszont először egyfajta közegészségügyi rendszer az érintett városokban.

A 19.században kolerajárvány tizedelt Európában és az Egyesült Államokban. Ez adta meg a lökést a nagy európai fővárosok fejlődésének. Az 1832-es járványnak köszönhető Párizs hatalmas szennyvízcsatorna-hálózata, amely két évtizeddel később a város nagy átépítésére is hatással volt. Georges Haussmann, III. Napóleon várostervezője a fertőzés kockázatának enyhítésére építette ki a belváros szűk utcái helyett a fogalommá vált nagy bulvárok rendszerét.  Londonban John Snow epidemológus orvos volt az első, aki az 1854-es járvány kapcsán először próbálta lokalizálni a fertőzött területeket és embereket egy Soho-beli szennyezett kúttól kiindulva, egyben megteremtve az első modern közegészségügyi adatbankját. Ekkor épült meg a brit fővárosban is egy 2100 km hosszú csatornarendszer.

Az 1884-es olaszországi kolerajárvány kapcsán derítette ki a fiatal királyság parlamentje, hogy az ország 8258 településének több mint 70%-án nincs szennyvízcsatorna, és az ürülék az utcán, az udvarokban marad. Ezért például a járvány által egyik legjobban sújtott városban, Nápolyban lerombolták a leglepusztultabb negyedeket, amely azonban nem oldotta meg a legszegényebbek gondjait, ellenben beindította a telekspekulációt. A mai Nápoly azokban az években született meg.

Az 1918-19-es spanyolnátha, amely tízmilliókat ölt meg, szintén a közegészségügy javítására kényszerítette az amerikai és az európai kormányokat. 1919-ben Bécsben létrejött egy nemzetközi szervezet a járványok elleni harc koordinálására. Ez volt a WHO előde.

Az 1980-as-90-es évek legfélelmetesebbnek tűnő járványa az AIDS volt. Az ellene folytatott harc egyik kelléke az óvszer minél szélesebb körben való elterjesztése volt. Dr.Everett Koop, az amerikai közegészségügy irányítója kitartott mellette, annak ellenére, hogy Ronald Reagan elnök ragaszkodott ahhoz a nézethez, mely szerint az AIDS a homoszexuálisok és drogosok betegsége.  Koop az óvszer használatát bemutató brosúrák terjesztett és ez hasznos volt az addig terjedő egyéb szexuális úton átadható betegségek csökkentése szempontjából is. A fiatalokban tudatosodtak a veszélyek és nagyobb biztonsággal folytathatták a 60-as években elkezdődött szexuális forradalmat. A „szabad szerelem” kora viszont úgy tűnik, lezárult az AIDS-től való félelem miatt.