24 órán belül két olyan esetet hallottam, amikor kisnyugdíjas tartja el tönkrement gyermekének családját. 24 órán belül kétszer is hallottam, hogy valaki bérgyilkosokért kiált, egyszer pedig valaki a Ceausescu-család sorsát emlegette.
Megint meg leszünk nemzetileg konzultálva, hogy meddig akarunk még a vírus rabjai lenni – ígérte a Vezérlő, aki még sosem hazudott. Tartotta is a szavát, on-line-ban, regisztráció névvel, címmel, e-maillel. Visszatértünk tehát a boldog horthysta békeidők nyílt szavazásához, igaz, kevesebbe kerül az adófizetőknek. Amúgy pedig teljesen mindegy, a válaszokat úgyis tudják előre. Sajnos én konzulin-rezisztenciában szenvedek, így részvételem ellenjavalt. Mellesleg érdekes egybeesés, hogy éppen aznap emelkedett újra 100 fölé a halottak száma, éppen aznap érkezett meg a kínai vakcina teljes dokumentációja, amikor elindították a nemkont. Közben Főnénink azt is az orrunkra kötötte, hogy az idén elmaradt az influenzajárvány. Biztosan érdeklődés hiányában.
Ha jól belegondolunk, már Pontius Pilatus is nemzeti konzultációt tartott, amikor megkérdezte a népet: kit bocsásson szabadon, Krisztust vagy Barabbást. Karinthy óta tudjuk, hogy minden ember külön Krisztust kiáltott, együtt mégis Barabbásnak hangzott. És Pilátus ezt hallotta meg. Aztán mosta kezeit.
Hajdanában a szegény ember legkisebb gyermekének is jutott hamuba sült pogácsa. A maiaknak legfeljebb kamuba sült pojáca.
Valami volt kanifasziguszti (a továbbiakban kfg) azt nyilatkozta, hogy a társadalmi feszültségek megoldása az internet lekapcsolása. Polgárháborút akar? Csak tessék. Az arab tavaszt sem tudták ezzel a módszerrel megállítani…
„Mekkora kamu! – kiált fel az olcsóbbik szomszéd szupermarket egyik vevője egy akciós termék láttán, majd hozzáteszi: „Mint a covid”. Egy feljelentő rendel…
Apropó, feljelentés jobbról az oroszverő centrális erőtér ellen, rémhírterjesztés címén. Nagyon helyes, de miért vártak vele 32 évet?
Nédda, leesett százezer vakcina a teherautóról! Esetleg egy kis lomizásban is benne vagytok, fiúk?
Egyik nap azt olvasom, hogy a Kínába látogató WHO-küldöttség szerint szinte kizárt, hogy a koronavírust laboratóriumban állították volna elő. Két nappal később ugyanennek a küldöttségnek egyik tagja azt nyilatkozza: nem kizárt, hogy mégis laboratóriumban állították elő a koronavírust, mert a kínaiak egy sor dokumentumot nem adtak át nekik. Lehet, hogy az utóbbi szakértőnek kevesebbet fizettek?
Az „oszd meg és uralkodj” (divide et impera) az egyik legrégebben működő kormányzási módszer. A „foszd ki és uralkodj” sem új metódus, de az előbbinél általában rövidebb ideig szokott beválni.
Egy régi kedves kolléganőm ötlete nyomán megnéztem egy kalkulátort, hogy kiszámítsam, mikor számíthatok oltásra. Az jött ki, hogy augusztus 11 és szeptember 4 között, jelenleg 632 ezren vannak előttem a sorban. Érdekes, kolléganőmnek ugyanez jött ki, pedig ő nálam egy tízessel idősebb. Azért sem döglünk meg!
Letiltásban, kitiltásban, elhallgattatásban továbbra is őrizzük haladó hagyományainkat. Napjaink disznófejű nagyurai ezért tekintik szitokszónak 68-at, mert ők azt mondták: „Tiltani tilos”.
A magyarok küldetéstudata a római birodalomig megy vissza – értesültünk. Biztosan ezért érzem magamat ennyire közel Marcus Aureliushoz. Elvégre nemzettárs volt, vagy mi a fene…
Isten a vádlottak padján – régóta kerestük ezt a filmet és egy rosszkedvű napon meg is néztük, hogy legalább elgondolkozzunk valamin…És csak megerősítette bennem a kételyeket a hit iránt, amelyek most már biztosan végig kísérnek. Lehet-e szeretni egy istent, aki tele van bosszúvággyal, kegyetlenséggel, aki bűntudatot táplál belénk, és aki hol ezzel, hol azzal köt szövetséget? Lehet-e szeretni valakit, akár egy felsőbb lényt, akitől félni kell, és aki elhiteti velünk, hogy van szabad választásunk, holott az is csak mások kényétől-kedvétől függ? De emellett ott van az, hogy szabad-e elvenni a hitet azoktól, akiknek semmilyük sem maradt, még emberi méltóságuk is alig?
„Jean, üljön a hullámra!” „Hanyadikra parancsolja, Uram?”
Miközben orrba-szájba hirdetik, hogy „újraindítjuk a gazdaságot” – az óbudai Amfiteátrumnál 5 óriásplakát egymás mellé helyezve! -(hol, mikor, kiknek, mennyiből, csak néhány keresztkérdés…), figyelmeztetnek arra is, hogy mennyi áldozata volt a kommunizmusnak nálunk és világszerte. Azt is megtudhatjuk, hogy a háború után 700 „honfitársunkat” végezték ki politikai okokból. Csak remélni tudom, hogy nem azokra a „honfitársainkra” gondolnak, akik közel egymillió honftársukat küldték a halálba fronton, munkaszolgálatban, lágerekben. És arra is kíváncsi lennénk, hány áldozata volt 30 év rendszerváltásának: nem a halottak, hanem lelkükben összetörtek, az illúzióvesztettek, a reménytelen nyomorba taszítottak, és az országból elmenekültek hiteles száma érdekelne. Tartok tőle, hogy ez a szám jóval magasabb, mint a „nagy fordulat” haszonélvezőié, akik a kommunizmusból is jól jöttek ki. És akkor még nem szóltam azokról, akik barátokat, családtagokat vesztettek el, mert engedtek a gyűlölet szításának és nem látták át, hogy ez csak a hatalom malmára hajtja a vizet, hogy még könnyebben megmondhassák, ki a magyar és a hazaáruló… Talán az sem volt véletlen, hogy a 90-es évek elején az egyik első civil kezdeményezés a „Tégy a gyűlölet ellen” volt. 1992-ben megtöltöttük a Kossuth-teret. Akkor nem úgy tűnt, hogy hiába…
Csupán egy szép példabeszéd, hogy „az utolsókból lesznek az elsők”. Az igazi utolsók akkor is utolsók maradnak szemünkben, ha az első sorba tülekednek.
Elolvastam Pablo Escobar fiának memoárját, letehetetlenül izgalmas és elgondolkodtató. Újabb adalék ahhoz, hogy eladó az egész világ, csak elég pénz kell hozzá, hogy honnan van, teljesen mindegy. De legalább a kolumbiai drogcsászár saját „piszkos” pénzből épített magának menekülő útvonalat, amikor égni kezdett a lába alatt a talaj – nem a hatóságok, hanem az ellenbanda miatt…
Megnéztünk egy filmet, ami a halál utáni életről szól, meg a reinkarnációs lehetőségekről. Én úgy gondolom, hogy számomra a reinkarnációnak csak úgy lenne értelme, ha ismerném előző énjeimet, és bennem maradna mindaz a tudás, amit korábban felhalmoztam. Arra pedig még mindig várom a választ, ami gyerekkorom óta foglalkoztat: miért pont én vagyok én, itt, ebben a testben, ebben az időben, ebben az országban? Arra mindazonáltal nem vagyok kíváncsi, hogy halálom után mit mondanak, mint gondolnak rólam.
Másnap kezembe került egy évekkel ezelőtt vásárolt Kafka-könyv, a Nyolc Oktávfüzet. „A megboldogultak közül sok árny csakis azzal foglalkozik, hogy a Holtak Folyójának habjait nyaldossa, mivel e víz tőlünk folyik, így még a mi tengereink sós ízét sodorja Undorában a folyó megfordult, árad vissza eredete felé, és a halottakat visszazúdítja az életbe. Ők pedig boldogok, hálaénekeket zengedeznek” – írja a búskomor prágai kishivatalnok.
Egyik este beleakadtam Fábri Zoltán utolsó filmjébe. Az 1983-as Gyertek el a névnapomra egy szocialista úri kunmuri, amelyből hirtelen felindulásból elkövetett gyilkossági ügy lesz, és amelyet a helyi potentátok szoros összezárásával igyekeznek eltusolni. E filmje után a háromszoros Kossuth-díjas rendezőt, aki remekművek egész sorát adta a magyar mozinak a Körhintától a Két félidőn és a Húsz órán át a Requiemig, gyakorlatilag indexre tették. A főszereplők gyermekei ma az ország urai, és még munkásmozgalmi múltjukkal sem dicsekedhetnek és aligha lenne filmes, aki róluk akár egy szinopszisig eljuthatna.
Jégtörő Mátyás napján Óbudáról Újbudára kellett mennem, hogy megjavíttassam őskövület kamerámat, amellyel Unokáimat filmezem. „Agyhalott kormány” – olvastam egy hirdetőoszlopon, amelyről letépték a propaganda-plakátokat. Mivel a maszk által is bénított szememet és lassan teljesen kilazuló kerek szemüvegemet pihentetni akartam, némi hunyorgás mellett próbáltam kiböngészni a megállóban az érkező villamosok menetrendjét. „Segíthetek?” – kérdezte egy idős hölgy, teljes meglepetésemre, úgy látszik, nagyon tanácstalannak látszottam. Megköszöntem jószándékát, majd visszatettem a szemüvegemet. Közben tettem egy jó nagy sétát a Kelenföldi-pályaudvar és a Fehérvári út-Etele úti kereszteződés között a tavaszváró, napsütéses szabad levegőn.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
