A csaknem alkotmányosnak számító elv a magánszféra megvédésére Európa legrégibb semleges országában az utóbbi évtizedekben többször is megsérült. Botrányok, nyomozások, büntetések kavarognak körülötte – írja a Business Insider.
A la Tribune de Genéve szerint a zürichi ügyészség pénzmosással kapcsolatos, közel hat évig tartó nyomozásai kiderítették, hogy 2010 és 2013 között a venezuelai közpénzekből 8,5 milliárd eurót irányították át svájci bankszámlákra. Mintegy 30 pénzintézmény volt érintett, köztük olyan patinás bankok, mint az HBSC, a Crédit Suisse, vagy a Compagnie Bancaire Helvétique.
Az ügy kapcsolódik egy korrupciós perhez, amelynek tárgyalása az Egyesült Államokban folyt 2018-ban és amely a venezuelai pénzügyminiszter letartóztatásával végződött. Alejandro Andradéról kiderült, hogy milliókat fogadott el azért, hogy előnyös helyzetbe juttasson Hugo Chávez néhai elnökhöz közelálló oligarchákat. Az érintettek egyaránt svájci bankszámlákat használtak a pénzügy tranzakciókhoz.
Az említett bankok érintettek volt 2012-14 között egy másik vesztegetési botrányban, amelyben partnerük a venezuelai állami olajtársaság volt.
Mark Pieth, a bázeli egyetem büntető jogász professzora szerint a svájci pénzpiacot ellenőrző Finma túlságosan kesztyűs kézzel bánik a törvénysértőkkel, és sok esetben nem vonja vissza a vétkes bankok engedélyét, vagy nem tilt el egyes bankárokat szakmájuk gyakorlásától.
A svájci banktitokról szóló törvényt még 1713-ban hozták, amikor a genfi Nagytanács kötelezte a bankárokat, hogy őrizzék meg az ügyfeleikről és ügyleteikről vezetett regisztert, de a velük kapcsolatos információkat tartsák szigorúan titokban. Genf már akkor is az európai pénzpiac központjának számított. Először még 1425-ben a firenzei Medici család bankárai telepedtek oda, majd a 17.században a francia hugenották XIV. Lajos király üldöztetései elől menekülve. Később ez utóbbiak leszármazottai adtak kölcsönöket a francia királyi háznak, és ők mentették a francia forradalom elől menekülő arisztokraták vagyonát.
Miután 1932 októberében a francia rendőrség megjelent a bázeli kereskedelmi bank párizsi székhelyén és elkoboztak egy tekintélyes listát, amelyen miniszterek, szenátorok és nagyvállalkozók neve szerepelt, a két ország között diplomáciai botrány tört ki. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1934 november 8-án a Svájci Konföderáció szövetségi gyűlése törvényerőre emelte a banktitkot, annak megsértőit három évi börtönnel és 250 ezer svájci frank pénzbüntetéssel sújtva. Így volt ez egészen 1991-ig, közben sok-sok törvénytelenül szerzett vagyon – kezdve a náciktól a harmadik világ diktátoraiig – landolt a svájci bankokban. Ekkor az ország úgy döntött, hogy nem tartja fenn azoknak a kliensek számlájának anonimitását, amelyekben nyomozás folyik. Így bukkant rá például a 90-es évek közepén Baltazár Garzón spanyol bíró a chilei diktátor Augusto Pinochet bankszámláira, nemzetközi jogi precedenst teremtve ezzel. A végső csapás azonban 2008-ban következett be, amikor Hervé Falciani olasz-francia informatikus feltörte a HSBC genfi fiókjának az adatbankját és a listát átadta a francia hatóságoknak. 2014-ben Svájc végleg eltörölte az idejét múlt törvényt, amely túlságosan sok visszaélésre adott lehetőséget.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
