Írolvasgondol

Izrael és te, aki magadat Izraelnek nevezed, az Egyház, amely magát Izraelnek nevezi, a lázadás, amely magát Izraelnek nevezi és minden nemzet, amely kiválasztott arra, hogy nemzet legyen: e földek egyike sem a tiétek, mindannyian a szentség tolvajai vagytok, mindannyian háborúban álltok az Irgalommal.

Ki mondja meg? Amerika mondja meg, mi elloptuk tőle. Franciaország visszalép? Oroszország bevallja vagy Lengyelország megmondja, hogy vétkeztünk?

Mind elteltek sorsuk morzsáival, mind pöffeszkednek a babona védettségében. Iszmael, akit megmentettek a vadonban, és árnyékot kapott a sivatagban, egy halálos kincset tettek alattad: bölcsebbé tett-e az Irgalom? Kimondja-e Iszmael, hogy öröké adósok maradunk? Így hát e földek egyikőtökéi sem, a határok nem állnak, a Törvény sosem szolgálja a törvénytelenséget.

A földet minden népnek feltételesen adják oda. Tudomásul vesszük-e vagy sem, van egy Egyezség túl alkotmányon, túl uralkodói becsületszón, túl nemzetek önmagukról alkotott legédesebb álmán.

Az Egyezséget megszegték, az ígéreteket meggyalázták, nem vettétek észre, hogy a világot ellopták?

Nincs sehol helyetek, önmagatokban bolyogtok nemzedékről nemzedékre egy vezérfonal nélkül.

Így aztán káosz felett uralkodsz, tekintély nélkül vonod fel zászlóidat és az Irgalom maradéka szégyell rád nézni. Oszlásnak indulsz vacak páncélod alatt, bűzöd elriaszt, pánikod lecsap a szerelemre. A föld nem a tiéd, a földet visszavették, szentélyeid leomlanak az üres légben, tábláidat gyorsan átírták és te a pokolban görnyedsz felbérelt kinzóid mellett és még számolod seregeidet és még mindig bőgeted harci indulóidat.

Becsületes ellenséged hallgat. Hallja vérrel és hiúsággal teli himnuszaidat és önmaguknak éneklő gyermekeidet.

Felborította a nemzeti lét szekerét, kiöntötte az értékes rakományt, és vele minden nemzetet, mit visszavett. Mert te el vagy telve saját időddel. Mert te nem mérkőzöl meg az angyaloddal. Mert te Isten nélkül merészelsz élni. Mert gyávaságodban azt hiszed, hogy egy győztes nem sántíthat.