Két ember száguld egy Lancia Aurelián olaszországi utakon. Az 1960-as évek elején vagyunk. A volán mögött egy nagyhangú, túláradó önbizalmú férfi, aki semmibe nem ismer határt – a sebességben sem. Vittorio Gassmanra szinte rászabták ezt a szerepet. Utasa egy csendes, befelé forduló joghallgató, akinek azonban nincs ellenére ez a pokoli utazás – Jean-Louis Trintignant remeklése. Dino Risi az olasz filmkommédia mestere 1962-ben halhatatlan remekművet alkotott az Előzéssel. (Il sorpasso).
Egy augusztusi napon, az üres Rómában korán reggel Bruno Cortina (Gassman) cigarettát akar vásárolni. Véletlenül találkozik Roberto Marianival (Jean-Louis Trintignant), aki vizsgáira készül. Barátság szövődik a két ellentétes temperamentumú férfi között. Robertót vonzza Bruno személyisége, elfogadja meghívását egy kis kocsikázásra.
Risi ezzel a remek színészpárossal vezeti be a nézőt a latin férfiasság rejtelmeibe. Gassman, egyfajta római Jack Nicholsonként hengerli le környezetét, miközben lelke mélyén tele van melankóliával. Trintignant figurája, bár szerepe szerint 20 évvel fiatalabb, sokkal józanabb gondolkodású, de mégis elbűvöli őt útitársa féktelensége, élvhajhászata, miközben azért kiderül róla, hogy szerencsétlen a magánélete, és nem törődik a lányával sem. Az esztelen száguldásnak nem lehet más a vége, mint egy halálos baleset, amelynek áldozata az ártatlan fiatalember, Brunónak pedig immár egy gyilkos lelkiismeretével kell továbbélnie.
<iframe width="718" height="404" src="https://www.youtube.com/embed/5AUA8c7fPvg" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
Risi, aki a klasszikus olasz epizódos filmekben való állandó részvétel mellett olyan alkotások hagyott ránk, mint a Marcia su Roma, a San Gennaro hadművelet, az Egy remete Rómában, A papa felesége, vagy az Egy nő illata (a később Al Pacinóval világhírűvé vált szerepet szintén Gassman játszotta), az Előzésben ragyogóan ábrázolta az olasz lélek nagyságát és kicsinyeségét, gyávaságát és bátorságát, sármját és közönségességét, modernségét és elmaradottságát. Az egyik alapfilmjét alkotta meg a „commedia all’italianának”, amelyekben a humor, az életöröm mellett mindig ott bujkált a tragikum lehetősége.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
